'',,Voltam betyár sok ideig…'' 174 évvel ezelőtt született Vidróczki Márton
A „betyárkirályként” elhíresült Rózsa Sándor mellett Angyal Bandi, Zöld Marci, Sobri Jóska vagy éppen az 1837. november 12-én született Vidróczki Márton szintén országos hírű betyárnak számított. A nevéhez kapcsolódó énekes szájhagyomány – dalok, balladák és mondák – a betyárköltészet általános sztereotip formuláit követi. Életét, 1873-ban bekövetkezett halála körülményeit Kodály Zoltán Mátrai képek című művében idézte meg két dallal, A Vidroczki híres nyája és a Már Vidroczki emelgeti címűekkel. A Csernely község határában nyíló Betyárkút a szájhagyomány szerint róla kapta a nevét. Mátrakeresztes közelében és a Bükkben is található egy-egy Vidróczki-barlang, utóbbi első kutatója 1942-ben Kadiæ Ottokár volt.
Savanyú Jóska nevét fent megidézett társaihoz hasonlóan gyakran emlegették. Egy oroszi számadó juhász fiaként 1845-ben Izsákfán, Vas megyében született. Savanyú elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat fosztott ki bandájával, áldozatait gyakran megverte, megkínozta. Nem válogatott, rabolt, ami éppen adódott (lépes mézet, tehenet, aranyórát, pénzt, fegyvert), a besúgó számadót, erdészt megverte, megverette. Hatévi bujdosása alatt tizenhatszor tört be, mintha csak a megélhetésért tette volna. Az iszkáziak úgy tartották, drótostótnak öltözve jelenhetett meg édesanyja temetésén. Már 1878-ban elfogatóparancsot, 1883-ban pedig országos körözést adtak ki ellene, de csak 1884 tavaszán került csendőrkézre a zalahápi csárdában.
A Savanyú Józsi fejére kitűzött vérdíjról szóló belügyminiszteri rendelet (1883) Békés megyébe is eljutott
Az 1886. évi szombathelyi bírósági tárgyalási jegyzőkönyv szerint Savanyú Jóskát, az „izsákfai származású, 45 éves r. kat. vallású, írni-olvasni tudó, vagyontalan, több ízben büntetett rablóvezér képen szerepelt csavargó juhászt” 29 bűntettel vádolták meg. Bár egyetlen gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, életfogytiglani börtönre ítélték. Húszévnyi raboskodás után, 1906-ban kegyelmet kapott. Súlyos betegen tótvázsonyi rokonságánál húzta meg magát, ahol – lábamputációtól tartva –1907. április 9-én öngyilkos lett. Forray Dezső 1912-ben színművet írt a rettegett bakonyi betyár históriájáról. Alakját, elfogatásának körülményeit népi fafaragások is megőrizték.
Forrás: Bíró Györgyné dr.
