Volt egy anyám és egy Annám
A Tisza és Szeged lírikusa, az Anna-versek szerzője, Juhász Gyula származását, életútját, költészetét már részletesen feldolgozták. Az irodalom- és orvostörténeti írások minden esetben kiemelték a költő anyai ági felmenői, a Kálló családtagok gyulai eredetét.
Juhász Gyula édesanyja, Kálló Matild (1862–1953) ugyan már Szegeden született, de anyai nagyapja, déd-, ük- és szépapja működése, élettere a XVIII. század közepétől még szorosan Gyulához kapcsolódott.
Az első ismert ős, a szépapa, Kálló József (†1795) 1721 táján született, 1744-ben Békés vármegyei esküdtnek választották meg, majd adószedővé lépett elő. Vincze Klárától tíz gyermeke született, közülük József postamesterként kereste kenyerét, István és Antal apjukhoz hasonlóan a megyei tisztikarban szolgáltak.
Juhász Gyula
Kálló József lányait a helyi közélet prominens, számottevő, vezető vármegyei és uradalmi tisztviselőfamíliáinak fiaival – a Tomcsányiakkal és a Vidákkal – házasította össze. Ebbe a körbe nősült Kálló József fia, Antal (1766–1837) is, aki 1796-ban vezette oltár elé Tomcsányi Kristóf főszolgabíró lányát, Teréziát. A fiatal Antal a vármegyei írószoba napidíjas írnoka volt, később a gyulai uradalom kasznárja, illetve Magyargyula jegyzője lett. Gyermekeit a városban élő tekintélyes nemesek, megyei és uradalmi elöljárók tartották keresztvíz alá, 1809-ben Borbála nevű leányának keresztanyja pedig a fiatal grófnő, Wenckheim Ferencné Pálffy Borbála lett. Kálló Antal hasonló nevű – tragikus hirtelenséggel, apja halála előtt három hónappal elhunyt – fia papi pályára lépett, Békésre került római katolikus plébánosnak, Ferenc pedig jogi tanulmányokat folytatott, Károly és tíz esztendővel fiatalabb öccse, Albert a gombkötőmesterséget sajátította el.
Kálló Károly (1804–1884) – Juhász Gyula dédnagyapja – jó érzékkel választott hivatást, a nagy szaktudást igénylő gombkötőmesterséget ugyanis az 1820-as években egész Békés vármegyében mindössze négy iparos űzte. Amíg tartott a díszmagyar öltözet divatja, a szakma különösen virágzott, nagy igény mutatkozott az igényes kézműipari munkák (zsinórozás, paszományok, vitézkötések, sújtások, övek, kötött, szövött és fonott gombok) iránt. Kálló Károly a reformkori választási küzdelmekben is szerephez jutott, feljegyezték róla, hogy nagy kortesvezér hírében állt, voksolók tömegeire volt hatással. Lobbanékony természetű lehetett, ugyanis 1838-ban Biluska Gergely gyulai gombkötő panaszt tett ellene amiatt, hogy megverte őt. Gyula jómódú, tekintélyes polgárai között tartották számon Kálló Károlyt, aki azonban élete végén mások gondoskodására szorult: 80. éve felé haladva elvesztette látását, megvakult, 1880-ban pedig felesége, Verner Franciska halálával – ötven esztendei házasság után – megözvegyült. Fiuk, Kálló Antal (1834–1913) az atyai házban kitanult mesterséget folytatta, de immár nem Gyulán, hanem Szeged palánki városrészben telepedett le.
Bővebben:
http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&item=&akadaly=&nyelv=hu&menuparam_8=5082&menuparam_24=6
Forrás: Békés Megyei Levéltár
