Vers a vésztői határról
A Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely egyik kedves látogatóját oly mértékben megihlette a mágori táj, hogy közreadjuk erről szóló versét.
Végig gyalogoltam a vésztői határt
Sehol sem találtam a „Fekete bojtárt."
Az egykori, oly szép dúsfüvű legelők
Ma sziki virágot és kökényt nevelők.
Szederinda sehol, nincs ami, üdítsen.
Csak egy kerékpárút segíti a léptem.
Út mellé ültetett száraz fiatal fák
Sajnos elpusztultak. Biztos nem locsolták.
Megváltozott képe mára a pusztának
Nem látszik a nyoma sehol a „bojtárnak."
Gyenge nádszálacskák mozognak a szélben,
Kisérték utamat, ahogy ott lépkedtem.
Nagy felhő pamacsok úsztak át az égen,
De eső az nem volt, mindhiába kértem.
Erős szél próbálta gátolni az utam,
Én biz' nem engedtem, egyre csak ballagtam.
A Holt Körös hídnál köszöntött rám Mágor
Ismét a „bojtár" jött a régi világból.
Mintha itt ballagna Ő is én mellettem
Vele a pulija, mint egykor éltében.
A Körös hallgatott, nem mozdult a habja
Néha madaraknak hallatszott a hangja.
Mágori dombokhoz, hogy végre kiértem
Szürke gulyát láttam, mint rég a mesében.
Szent László fogadott fenn a domb tetején.
Meg álltam pihenni, hisz célba értem én.
Visszarévedtem ott bele a régmúltba,
Mintha most belépnék a „Csolt Monostorba."
Lenn a pincegádor megnyitja az utat.
Minden egyes tárgya a régmúltba mutat.
A másik domb gyomra vezet a kőkorba,
A múltunk fekszik ott egymásra rakódva.
Elhagyva a dombot a „bojtár" jön elém,
Megcsillan a napfény bronz arcának élén.
Szigorú vonási megnyugvást mutatnak,
Az utódok végre elégtételt adtak.
Ott áll társaival a mágori pusztán,
Utódoknak célt és jó példát mutatván.
Vésztő-Mágor, 2011. 09. 09.
Forrás: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely, Huszár Anikó
Feltöltő: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Nagy Éva
Békés Megyei Önkormányzat – MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: Vers a vésztői határról
