Takács Árpád: Ami megmarad, az emberek tekintete
Katonából lett katasztrófavédelmi szakember Dr. Takács Árpád ezredes, aki az államalapítás ünnepén Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet vehetett át Schmitt Pál államfőtől. A Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetőjét kitüntetése alkalmából hivatásáról kérdeztük.
Sok kisgyereket vonzanak az egyenruhás foglalkozások, ám ők elsősorban tűzoltók, katonák, rendőrök lennének szívesen. De hogy lesz valakiből katasztrófavédő?
- Újkígyóson jártam általános iskolába, ahol kiváló történelemtanárok tanítottak, és ahol tagja voltam a honvédelmi és honismereti szakkörnek. A történelem szeretete azóta is elkísér. És valóban én is katona szerettem volna lenni: Komjáthy István Mondák könyve című művének egyik szereplője, Szépmező Szárnya szerint csak hősként érdemes élni a világon, és én ezt a honvédségben láttam megvalósulni. Következett az Egri csillagok, majd sorra azok a további hatások, amik odáig vezettek, hogy jelentkeztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára. Már Szegeden voltam századparancsnok, és nem is tudtam arról, hogy van katasztrófavédelmi szakma, amikor egyszer csak kaptam egy telefont az akkori Békés megyei polgári védelmi parancsnoktól, van-e kedvem átjönni hozzájuk. Volt, és bár nem lettem hős, nem bántam meg.
"Ez igazi csapatmunka"
Rendszerint olyankor találkoznak a lakossággal, amikor anyagi kár érte őket vagy veszélybe került az életük. Hogyan lehet ezt feldolgozni?
- Megvan ennek a hivatásnak is a szépsége, és akik egyenruhásként dolgoznak, az a feladatuk, hogy szolgáljanak. Amikor kérdezik tőlem, hogy "dolgozol?", azt szoktam mondani viccesen, hogy nem, soha nem dolgozom - én szolgálok. Erre tettünk esküt, és amikor jönnek a katasztrófa- és veszélyhelyzetek, amikből az elmúlt években azért jócskán kijárt, ad egy pluszt, hogy segítettünk. Ezért talán pozitív is a megítélése a tűzoltó-katasztrófavédelmi, vagy akár rendőr szakmának is. Mert számíthatnak ránk az állampolgárok. És ami visszajön ebből, az a siker, az, hogy sikerült megmenteni mások életét, megelőzni a katasztrófahelyzeteket, és folyamatos a visszacsatolás az emberektől, akik megköszönik a munkánkat. Persze olyan is előfordul, hogy kapunk hideget-meleget, de ha mérleget vonok, a társadalmi megbecsülést mindenképpen érezzük. És annak ellenére, hogy rendvédelmi szervről van szó, ahol szigorú szabályok és alá-fölérendeltségi viszony van, ez igazi csapatmunka. Egy nagyszerű, fiatal csapat áll mögöttem. A mi erényünk a lelkesedés, a helyzethez való alkalmazkodás, az alkotás vágya. Az elmúlt években Békés megye tűzoltói és katasztrófavédelmi szakemberei esküjükhez híven helyt álltak, ezért tisztelet és köszönet illeti mindegyiküket.
A vörösiszapár után Kolontáron, Devecseren segített. Mi volt a legmegrázóbb, ami először eszébe jut arról, amit ott látott?
- Én is gondolkoztam rajta, hogy mi az, ami megmarad. És minden esetben ugyanaz, akár egy török földrengésnél, akár egy árvízhelyzetnél: az emberek tekintete. Nem a helyzet, az összedőlt házak, a tragédia oka vagy következménye. Hanem amikor emberek elvesztik, amit éveken keresztül, egy élet munkájával felépítettek, családok a megélhetésüket, a gyermekek a játékaikat, állnak a lebontandó vagy összedőlt háznál, és látom a tekintetüket - ez a megrázó, és mindig ez az a kép, ami először előjön.
"Akik egyenruhásként dolgoznak, az a feladatuk, hogy szolgáljanak"
Személyes kapcsolatba is kerülnek ilyenkor a károsultakkal?
- Igen, Kolontáron például éppen azért, mert a falu kitelepítésének egyik irányítója voltam. És bár ilyenkor együtt érzünk velük, el kell felejteni, hogy ebbe a helyzetbe mi is kerülhetünk, különben nem tudunk objektív döntéseket hozni. Amikor vége egy-egy feladatnak, tömegével törnek ránk az érzések, amiket föl kell dolgozni. Kolontár pedig örökre belénk égett, és tavaly október óta életünkben, szemléletmódunkban teljesen új korszak kezdődött.
A megyei igazgatóság gyakran szervez iskolai katasztrófavédelmi versenyeket. Felkészültek a gyerekek a különböző veszélyhelyzetekre, tisztában vannak vele, mi is a katasztrófavédelem?
- A legjobb célcsoport a fiataloké. Ezért akciótervet indítottunk, és már óvodáskorban foglalkozunk velük, természetesen az ő életkoruknak megfelelő módon: mi a gyufa, mi a láng, hogyan kell vele viselkedni, bajban kinek kell szólni, mik a legfontosabb telefonszámok. Később már arra is föl kell őket készítenünk, hogy tudatosuljon bennük, az embereknek nemcsak joga, hogy védelemben részesüljenek, hanem kötelességük is részt venni a katasztrófák elleni védekezésben. Erre szolgálnak ifjúsági versenyeink, a társhatóságokkal közösen szervezett drogprevenciós programjaink. Erre szolgál az iskolákban osztályfőnöki órán, vagy bármilyen más, akár szakköri keretekben a katasztrófa-, illetve tűzvédelemmel kapcsolatos tudnivalók ismertetése - hét középiskolával van együttműködési megállapodásunk, ahol a rendvédelmi ismeretek témakörében oktatjuk mindezt. Tudatos felnőtteket szeretnénk nevelni, fölkészíteni őket, hogy mit kell tenniük, és hogy fontosnak tartsák ezeket a kérdéseket. Meg vagyok arról győződve, hogy a jövő sikeres nemzeteit nemcsak az fogja jellemezni, mekkora egy adott ország gazdasági mutatója, hanem az is, hogyan tud a veszélyekkel szemben védekezni. Lesznek-e olyan törvényei, amik vigyázzák az élővilágot, az iskolában megszerzett ismeretek között ott lesznek-e a katasztrófákkal kapcsolatos tudnivalók, és a védelemre felkészített szervezetek kellő technikai felszereltséggel rendelkeznek-e, tudják-e a dolgukat? Ezek olyan kérdések, amelyek közül ha csak egyre is rossz a válasz, nagyon súlyos problémákkal kell szembenéznünk.
Forrás: Békés Megyei Önkormányzat - G.E.
Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: Takács Árpád: Ami megmarad, az emberek tekintete