'Senki nem tud tömegmédiává válni' - Borókai Gábor a Békés Megye Online-nak

Előadásában Ön is említette, hogy a napi sajtót mindinkább háttérbe szorítja az internet. De mi a helyzet a heti- és a havilapokkal? Egy elmélet szerint egyfajta lábjegyzetszerepbe kerülnek, vagyis a napi hírfogyasztást megoldjuk online, míg ha bele akarjuk ásni magunkat egy témába, a nyomtatott sajtóhoz fordulunk.

- A heti és havi magazinok leginkább már kialakult nézetrendszerű emberekhez szólnak stílusban, nyelvezetben, világlátásban, az információk csoportosításában. Előttünk is ott állt a lehetőség, hogy milyen személyiséget adunk a lapnak, mert ha heti- meg havilapról beszélünk, jó, ha van személyisége. Van az Economist természetű média, amelyik önmagában egy személyiség, így ott az újságíró nem jelenik meg önállóan sem névvel, sem címmel, sem semmivel. És vannak médiumok, amelyeknek a bennük megjelenő személyiségek adnak identitást; mi ezt az utat követtük. Egyrészt, mert gyorsabban akartunk sikert elérni, hiszen egy személyiséget fölépíteni nagyon apró mozzanatokból áll: az Economist több mint száz éves, könnyű volt ennyi idő alatt egy lapot összerakni; nekünk nem volt ennyi időnk. Ezért a szerkesztőbizottságba, állandó megszólalókként olyan figurákat vonzottunk be, akiknek nagyjából egységes az életútja, a nézetrendszere. Így van egy egységes identitása a lapnak, ami viszont nem azt jelenti, hogy kizárjuk a más véleményen lévőket, őket mint vendég fogadjuk be, akár fórumként, akár interjúalanyként, akármi másként. Így világos, hogy mi, a Heti Válasz, hogyan, milyen értékalapról tekintünk a világra, számunkra mi a fontos - és nyilvánvaló, hogy amikor a Heti Válaszról beszélek, ahhoz hozzátartozik a közönségünk is, mert ha rájuk nem vagyunk tekintettel, nem egyezik az identitásunk a közönségünk identitásával, akkor ők hamarosan nem lesznek a közönségünk.

"Van egy egységes identitása a lapnak, ami viszont nem azt jelenti, hogy kizárjuk a más véleményen lévőket"

A DELTA Akadémián 18-19 éves fiatalok előtt beszélt, míg a hetilapok jellemzően nemigen jutnak el ehhez a korosztályhoz, hiszen életkorukból, a megváltozott médiakörülményekből adódóan teljesen mások a médiafogyasztási szokásaik. Hogyan lehetne őket mégis elérni, és milyen szempontból lehetett érdekes számukra az ön előadása?

- Arról én is szívesen meghallgatnám őket, érdekes volt-e nekik egyáltalán? Próbáltam olyan információkat mondani, amik nem közkeletűek, és talán kiegészítik az egész médiáról való tudásukat. De kapcsolódik az előző kérdéshez és fejtegetéshez, hogy mivel az ő identitásuk, személyiségük még kialakulóban van, nagyon nyitottak, ezért nem is választanak maguknak olyan médiafelületet, ami nagyon lekötné őket. Bennük sokkal több a vágy arra, hogy a világot a maga egészében ismerjék meg. De próbálunk feléjük közeledni. Egyrészt felsőoktatási rangsorunk kifejezetten izgalmas olvasmány olyan fiatalok számára, akik választani akarnak egyetemek, felsőoktatási intézmények között. Másrészt pedig az újság digitális változatát is létrehoztuk, bár ez egyelőre csak látszólagos lépés feléjük: a formát már megtaláltuk hozzájuk, viszont a tartalom kialakításában még vannak jelentős tartalékaink. Hozzáteszem, egyszerre készíteni újságot a tizenéveseknek és a harminctól hatvanéveseknek szinte képtelenség, ezért őket inkább olyan termékekkel kell megközelítenünk, amelyek felénk vonzzák őket úgy, hogy ha 25-30 évesek lesznek, merjék a kezükbe venni a Heti Választ, vagy éppen kifejezetten vonzódást érezzenek irántunk.

A digitalizált újság valóban eljuthat hozzájuk, de az tulajdonképpen mégiscsak ugyanaz a tartalom még, ami a kézbe vehető újságban olvasható. Más jellegű, interaktív, rövidebb pörgősebb tartalmakra vannak törekvéseik?

- A törekvés, a szándék nagyon fontosak, de minden ilyen hadmozdulat súlyos pénzekbe kerül. Ez egy másfajta tudásnak a beemelése a rendszerünkbe, és tulajdonképpen két médiaterméket kéne előállítani: egy nyomtatottat meg egy digitálisat, amihez kellenek filmek, kell interaktivitás, és kellenek olyan emberek, akik moderálnak, átszerkesztik a már meglévő anyagokat egy más formára, márpedig a médiában a humán erőforrás a legdrágább. Így két vagy másfél szerkesztőséget kellene fönntartani. És kérdés, hogy ennek az új terméknek, a digitális Heti Válasznak mekkora a vonzóképessége, hány ilyen típusú lapot tudunk eladni, hány hirdetőt tudunk meggyőzni, hogy ott hirdessen, és aztán ezt a pénzt használhatjuk arra, hogy a tartalmat továbbfejlesszük. Ez egy kényes egyensúlyra törekvő munka, és mi még a kezdetén járunk, de azt mondhatom, hogy maga a Digitál Stand-rendszer Magyarországon piacvezető, és bárkivel beszélgetünk, azt mondja, körülbelül 6 hónappal a piac előtt járunk - csak kérdés, hogy aztán ez a piac a maga egészében képes-e olyan nyereségtermelésre, ami majd visszaigazol bennünket, vagy - hiszen ez egyelőre a befektetési időszak - túl sokáig kéne még finanszírozni. Azt reméljük, három év után már hozni fogja a pénzt, de ha az üzleti számításaink nem elég jók, és három év után a tulajdonosnak még be kéne tolni a pénzt, akkor lehet, hogy azt mondja, köszöni szépen, de ő nem szeretne egy olyan piacon előnyös helyzetben lenni, ami egyébként semmit sem ér. Tehát itt még erős kérdőjelekkel dolgozunk: mi azt gondoljuk, hogy a jövő irányába indultunk el, kérdés, hogy a jövő mit szól ehhez. 

"Mi azt gondoljuk, hogy a jövő irányába indultunk el, kérdés, hogy a jövő mit szól ehhez"

Megütötte a fülemet előadásában, hogy a blogolást látszatlehetőségnek nevezte. De hát nem pont az arab országokban lezajlott kemény tüntetések bizonyították ennek ellenkezőjét azzal, hogy blogokon, mikroblogokon (Twitteren, Tumblren) keresztül érkeztek az információk? Vagy ha csak Magyarországot nézzük, itt is elég erős, karakteres például a Tumblr-szcéna. Tényleg tartható álláspont, hogy ez csak egy látszatlehetőség? Nyilván nem fogja mindenki elolvasni azt, ha a szerelmes verseimet töltöm fel a blogomra, de ez mégis egy kikerülhetetlen csatorna.

- Két interpretációja van a blogolásnak. Az egyik szerint a sajtó teljesen szabad, mert bármit, bárhol meg lehet írni, lásd blogger. Igen ám, de nem mindegy, hogy az a blogger mekkora közönséget képes elérni, mik a rá tekintettel levő vivő médiumok, illetve ő egyedül hogyan tudja eljuttatni minél többekhez a maga véleményét. Ha ez nagyon karakteres, nagyon unikális és beigazolódó vélemény, akkor előbb-utóbb föl fognak rá figyelni, és föl fogják játszani; de hát azért viszonylag kevesen vannak olyanok, akik a véleményükkel tudnak az élvonalba kerülni. Senki nem tud tömegmédiává válni: azt a tömegerőt, amit az RTL Klub vagy a tv2, az [origo] vagy az Index tud jelenteni, önálló blogolóként nagyon nehéz előállítani. Tehát az egyik magyarázat az, hogy ott vannak a bloggerek, és ezért szabad a sajtó, ami túlzottan fölértékeli a blogolást. De túlzottan nem is értékelném le, mert valóban, ennek a pendant-ja is igaz, hiszen én írhatok, és az az állapot már nem jöhet létre, mint ami létezett 2004-ben Magyarországon, amikor soproni beszédekor Medgyessy Péter beintett a közönségnek, mi pedig megszereztük ezt a jelenetet, és leadtuk a HírTV-ben. Akkor a teljes magyar sajtó spanyolfalat vont körénk, a felvétel tulajdonképpen sehol nem volt látható. Ma fölteszik a YouTube-ra, és pillanatokon belül hírét lehet vinni. Tehát valóban növekedtek a lehetőségek, megszűnt az az elzárás, amikor egy szerkesztőségi asztaltársaságból meg lehetett határozni a magyar média történéseit, mert néhány kulcsfontosságú szerkesztő körbeülte az asztalt és azt mondta, hogy ez hír, ez meg nem hír, erről tudósítunk, az meg nincs, Medgyessy Péter beintett, ez nem hír. Most már nincs ilyen, e tekintetben valóban nagy a nyitás. De a tömegerőt továbbra is a legnagyobb gazdasági erőt képviselő médiumok jelentik, és ehhez képest minden más jelentéktelen.

 

 

Forrás: Békés Megyei Önkormányzat - G.E.

 

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet

 

Szóljon hozzá a fórumon!: 'Senki nem tud tömegmédiává válni' - Borókai Gábor a Békés Megye Online-nak