Régi karácsonyok illata, zamata
Az egyházi év ünnepei sorában kitüntetett helyet foglal el az önálló liturgiával rendelkező, s számos népszokással, hiedelemmel átszőtt karácsony. A korai időktől az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld egységét szimbolizálta a karácsonyi ünnepkör.
Európa protestáns vidékein az újkorban terjedt el a karácsonyfa-állítás szokása, ami a 19. század első felétől előkelő arisztokrata famíliákban, később a polgárcsaládok köreiben is követésre talált.
Karácsonyi képeslap a Ladics család iratanyagából
A gyertyafénnyel megvilágított karácsonyfát süteményfélékkel, gyümölcsökkel, papírdekorációval díszítették. A fára szánt linzertésztát kerek, csillag vagy szív alakúra szaggatták. Szívesen fogyasztották a karácsonyfára akasztható mézeskalácsot is. Az Elise-féle gyulai mézeskalácsot a következő módon készítették: „3 ½ deci méz, 14 dkg cukor, 14 dkg őrölt fehér mandula, 3 ½ dkg citronád, 3 ½ dkg cukrozott narancshéj (hosszúkásra vágva), egy csapott kávéskanál szegfűszeg, fél kávéskanál szódabikarbóna, melyet egy kanál tejben teljesen feloldunk. A mézet a cukorral együtt felforraljuk, a tűzről elvéve belekeverjük a fent elsorolt dolgokat, és utoljára ¾ liter lisztet, ha kissé lehűl, vastag késfoknyira kinyújtjuk, formákkal kiszurkáljuk, meglisztezett deszkára tesszük, egy éjszakán át állni hagyjuk, kikent, kilisztezett tepsire tesszük, a felületét sűrű cukorsziruppal bevonjuk. Addig kell főzni a cukrot, amíg szálat hagy. 10–15 dkg kell ennyi mennyiséghez.”
Forrás: Békés Megyei Levéltár
Bővebben: http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&item=&akadaly=&nyelv=hu&menuparam_8=3486&menuparam_24=6
