Művelődési házakkal a bizalmi feszültségek ellen

- A címben is foglalt tág témakörhöz milyen koncepció, szerkesztési elv alapján közelítettek?
- A könyv már címében is hordoz némi reformkori hangulatot, hiszen Széchenyi a Lovakrul írt kötetet, de szemléleti megalapozottságának is a lényege, hogy a reformkorban meglehetősen szélesen értelmezték a közművelődést, minden intézménynek tulajdonítottak közművelődési funkciót, lásd a szegedi múzeum homlokzatán a "közművelődésért" feliratot; és az egész életen át tartó tanulásnak megfelelően valamennyi munkahelynek, médiának stb. is volt közművelődési feladata. A nyolcvanas évektől Magyarországon elsősorban a művelődési házakhoz kötik a közművelődési tevékenységet, és ez így jó is, ugyanakkor a könyvünkben felhívjuk erre a széles értelmezésre is a figyelmet. A kötet két részből áll, az elsőt úgy írtam meg, hogy egy laikus olvasó is teljesen tág és összefüggő képet kapjon a terület kétszáz éves fejlődéséről, és ugyanezt segíti az ezekben az intézményekben folyó munkáról, gyerekekről, közösségekről, és magukról a gyönyörű épületekről, egyebek között az IBSEN Házról készült sok színes kép is. A kötet szerencsés utóéletet tudhat magának, hiszen a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkársága által meghirdetett, A magyar közművelődésért című programsorozat névadója lett: ez azt jelenti, hogy 15 helyszínen lesz pódiumbeszélgetés, programszervezés a magyar közművelődés helyi sajátosságainak bemutatásával. A minisztériumnak kettős a célja: egyfelől a helyben élők számára olyan ismereteket, esetleges támogatásokat biztosítani, amelyek ezt a munkát segítik; másfelől a helyiekkel való beszélgetés, találkozás, eszmecsere folytán olyan információkat kapunk, amelyek hozzájárulnak a január 22-éig, azaz a magyar kultúra napjáig elkészülő országos közművelődési programhoz. A könyv arra törekszik, hogy a laikus olvasóközönség számára vonzó kép alakuljon ki a magyar közművelődésről, a művelődési házakról. Nem egy tudományos igénnyel megírt monográfia, hanem - a szó klasszikus értelmében véve - tudományos ismeretterjesztő stílussal, hangvétellel, küllemében pedig egy album igényességével készült.

"A könyv már címében is hordoz némi reformkori hangulatot"

- A könyvben hozott külföldi példák hogyan lehetnek a magyar közművelődés segítségére?
- Ön az egyik irányból közelít, miszerint a külföldi példák segíthetik a magyar gyakorlatot, de ebből a könyvből az is kiderül, hogy a hazai közművelődési, művelődési házi gyakorlat milyen segítően tud a nyugat-európai fejlett világ problémáiban is közreműködni. Gondolok arra például, hogy a közösséghiányos társadalom komoly bizalmi feszültségek okozója, és a magyarországi művelődési házakban, amatőr csoportokban, civil szervezetekben megnyilvánuló közösségi együttlét borzasztó fontos a magas bizalomszint elérése érdekében. Sokszor tapasztaltuk, hogy a Nyugat-Európából, az Egyesült Államokból érkező kollégáink irigykedve nézik az egy-egy magyarországi művelődési házat, könyvtárat, múzeumot jellemző nyüzsgést. Nyugat-Európában és az óceánokon túl ugyanilyen típusú intézményekkel találkozunk, más néven. Japánban például közel 19 ezer állami fenntartású kominkan létezik, ugyanezekkel a napirendekkel, programelemekkel. Az Amerikai Egyesült Államokban jobbára úgynevezett kulturális központok vannak, míg Németországban ugyanezt a tevékenységet hagyományosan a népfőiskolai mozgalom vállalja. De ha jól megnézzük ezeket a különböző módon nevezett intézményeket, nagyon hasonlóak az arányok: ott is egyharmadban állami támogatásból, egyharmadban pályázati pénzből és jó egyharmadban egyéb bevételeikből működnek. Talán ami a nyugatiaknál kicsit nehezebb, az a rendkívül erős projektszemlélet: ez olyankor, amikor van jó pályázati pénz, jó, de amikor nincs, akkor nem. És úgy látom, a magyarországi folyamatok is egyre inkább ezt erősítik, és az intézmények költségvetési támogatása egyre bizonytalanabb tartalom, nagyságrend. Reméljük, ha ezt a könyvet meglátja egy helyi döntéshozó vagy testületi tag, akinek egy jól működő művelődési háza van, Kétegyházától Békésig, akkor az lesz az irány a jövőben is, hogy bár nagyok a nehézségek, mégiscsak megpróbálják ezeket az intézményeket ha máshogy nem is, alapjáraton működtetni.

- Fel tudják venni a fonalat a digitális tartalmakkal, technikával a művelődési házak?
- Ez egyrészt hagyományosan pénzigényes oktatás-módszertani forma, másrészt pedig a művelődési házak jó része a felnőttképzés területén meglehetősen gyerekcipőben próbálja utolérni nemcsak az európai uniós átlagot, hanem a magyarországi professzionális gyakorlatot is. Egy 2002-es felméréshez képest, amikor az infokommunikációs technológiának 25 százalék körüli lefedettsége volt a művelődési házakban, 2007-ben már ugyanez a vizsgálat 75 százalékot mutatott. Vagyis helyi erőből is, illetve különböző pályázati lehetőségekkel élve az interneten való kommunikálás akár a felnőttképzés, akár az e-learning stb. formájában érzékelhetően javul; de ez egy további fejlesztést igénylő kérdéskör. Azt tapasztaljuk, hogy azoknál a művelődési házaknál, amik európai uniós pályázatban sikeresen vettek részt, ez a probléma szinte maximálisan megoldódott. Ennek az egyik oka, hogy egy uniós pályázatban igen magas a támogatás összege, mondjuk egy 50 millió forintos támogatással 5 millió forint tisztán technikai fejlesztésre fordítható; a másik, hogy az uniós pályázatok rendkívül rigorózusan megkövetelik ezeknek a fajta módszereknek az alkalmazását, ennek a technikának az aktív működtetését.

"A közösséghiányos társadalom komoly bizalmi feszültségek okozója"

- Egy 2008-as adat szerint Békés megye huszonegy településén tartanak zárva, azaz működnek kulcsos házként a kultúrházak. Ilyen esetekben mi a lehetőség a közművelődésre?
- Sajnos országosan talán még durvábbak az arányok: a legutóbbi kutatások szerint közel 800 településünkön - zömmel kistelepüléseken, külterületi városrészeken és külső kerületekben - hasonló a helyzet. Ez a probléma, úgy érzem, tartósan jelen lesz a magyar közművelődési életben, hiszen most van az a tipikus helyzet, hogy akinek van, annak még van esélye arra, hogy egy kicsit több lesz, akinek meg nincs, annak szinte esélye sincs arra, hogy ezt átlépje. Amit a kormány tud tenni, az bizonyos célzott támogatások elkülönítése, amire egy példát mondanék: a Közkincs hitelprogram néven ismert támogatás 2005-ben 160 település számára tette lehetővé, hogy a kis művelődési házakat, közösségi színtereket gyönyörűen fölújítsa, például az önök megyéjében a kétegyházi könyvtár ennek köszönhetően korszerűsödött. De nagyon sok pénz van erre a célra a regionális operatív programokban is, az ügyes önkormányzatok, polgármesterek élni is tudtak vele. A művelődési házak, könyvtárak fenntartása önkormányzati feladat, és a mai helyzetben nem bízhatunk abban, hogy ebben a tekintetben az önkormányzatok saját erőből minőségi változást eredményező beruházásokra el tudják szánni magukat, ez nyilvánvaló.

 

G.E.

 

Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet

Szóljon hozzá a fórumon!: Művelődési házakkal a bizalmi feszültségek ellen