KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Visszatekintés csendes hetünkre
Az elmúlt hetekben ízelítőt adtunk csendes hetünk lelki alkalmairól, a közös beszélgetések és áhítatok alapüzenetéről: „Hát ti kinek mondotok engem?". Jézusnak ez a kérése nemcsak akkori tanítványaihoz szólt, hanem nekünk is. Nagy ajándéka Istennek, hogy megismerhető. Kijelenti magát a természet megannyi szépségében, és megismerhető Igéje és Szentlelke által. Ebben a csodában volt részünk Bükkszentkereszten és környékén.
Maga a falu önmagában véve is egy természeti kincs. Bármerre sétáltunk, jó levegője és a táj szépsége lenyűgöző volt számunkra. Ellátogattunk a sokak által ismert füves ember, Gyuri bácsi gyógynövény boltjába, ahol kedvünk szerint válogathattunk az értékes teafüvek közül. Felkerestük az üvegműves házát is, ahol egy kedves fiatal hölgy fogadott bennünket az általa készített egyedi ékszerekkel és dísztárgyakkal. Tőle kaptunk útmutatást egy faluszéli sétához, ami jó kis kaptatónak bizonyult, de megérte a látvány, mert ráláttunk nemcsak a településre, hanem még a Tátra hegyvonulataira is. Út közben erdei szamócát kóstolgattunk, a focipályán pedig megtartottuk szabad téri áhítatunkat. Lillafüreden nemcsak a monumentális Palotaszállóban gyönyörködtünk, hanem a bátrabbak kipróbálták az evezést a Hámori-tavon. Kis vonattal elmentünk a Garadna-völgybe, ahol maga az út is hatalmas élményt jelentett a tó mentén tavi rózsákkal, hatalmas lapulevelekkel, pisztrángokkal. Az erdei pihenőhelyen elköltött kellemes ebéd után a fiatalabbak nagy örömére használatba vettük a játszóteret. Miskolc közelsége miatt nem hagyhattuk ki a tapolcai Barlangfürdőt. A legkeményebb túrának a Kőlyuk-galya megmászása bizonyult, ami 720m-en található. Jó hangulatban telt a hétnyitó és hétzáró szalonnasütésünk is, és az elmaradhatatlan Ungame játék, aminek a nevében is benne van, hogy gyakorlatilag nem játék, hanem játékos ismerkedésre ad lehetőséget. A hosszú utazás után hatalmas forróság fogadott bennünket itthon. Szívesen maradtunk volna még a Bükkben, de így is hálásak vagyunk Istennek, hogy megadatott nekünk ez a testet-lelket építő csendes hét.
Maga a falu önmagában véve is egy természeti kincs. Bármerre sétáltunk, jó levegője és a táj szépsége lenyűgöző volt számunkra. Ellátogattunk a sokak által ismert füves ember, Gyuri bácsi gyógynövény boltjába, ahol kedvünk szerint válogathattunk az értékes teafüvek közül. Felkerestük az üvegműves házát is, ahol egy kedves fiatal hölgy fogadott bennünket az általa készített egyedi ékszerekkel és dísztárgyakkal. Tőle kaptunk útmutatást egy faluszéli sétához, ami jó kis kaptatónak bizonyult, de megérte a látvány, mert ráláttunk nemcsak a településre, hanem még a Tátra hegyvonulataira is. Út közben erdei szamócát kóstolgattunk, a focipályán pedig megtartottuk szabad téri áhítatunkat. Lillafüreden nemcsak a monumentális Palotaszállóban gyönyörködtünk, hanem a bátrabbak kipróbálták az evezést a Hámori-tavon. Kis vonattal elmentünk a Garadna-völgybe, ahol maga az út is hatalmas élményt jelentett a tó mentén tavi rózsákkal, hatalmas lapulevelekkel, pisztrángokkal. Az erdei pihenőhelyen elköltött kellemes ebéd után a fiatalabbak nagy örömére használatba vettük a játszóteret. Miskolc közelsége miatt nem hagyhattuk ki a tapolcai Barlangfürdőt. A legkeményebb túrának a Kőlyuk-galya megmászása bizonyult, ami 720m-en található. Jó hangulatban telt a hétnyitó és hétzáró szalonnasütésünk is, és az elmaradhatatlan Ungame játék, aminek a nevében is benne van, hogy gyakorlatilag nem játék, hanem játékos ismerkedésre ad lehetőséget. A hosszú utazás után hatalmas forróság fogadott bennünket itthon. Szívesen maradtunk volna még a Bükkben, de így is hálásak vagyunk Istennek, hogy megadatott nekünk ez a testet-lelket építő csendes hét.
