KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - újkenyér ünnepe
Aszályos időben különösen is felértékelődik a megtermett gabona, de mindenkor fontos, hogy kerüljön az asztalunkra kenyér. Nagyanyáink idejében még nagyon kemény fizikai munkával történt az aratás napfelkeltétől naplementéig.
Az augusztus 20-ához legközelebbi vasárnap újkenyér ünnepe, amikor hálát adunk gondviselő Istenünknek a testi és lelki táplálékért. Aszályos időben különösen is felértékelődik a megtermett gabona, de mindenkor fontos, hogy kerüljön az asztalunkra kenyér. Nagyanyáink idejében még nagyon kemény fizikai munkával történt az aratás napfelkeltétől naplementéig. Ma már, a modern technikai eszközök világában el sem tudjuk képzelni, milyen erőfeszítéssel dolgoztak eleink a napi betevő falatért. Kedves gyermekkori emlékeim közé tartozik a keresztanyáméknál sütött 3 kg-os kenyér, amiből az Úr asztalára is mindig került úrvacsorakenyérként. Manapság reneszánszát éli az otthon készített kenyér. Étkezéskor olyan természetes, hogy van előttünk táplálék, van miből válogatnunk, pedig ez is gondviselő Istenünk szeretetének a jele. Nem véletlenül imádkozzuk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" /Máté evangéliuma 6. rész 11. vers/
Újkenyér ünnepén megköszönjük Istennek nemcsak a testi táplálékainkat, hanem a lelkit is. Gondoljunk csak az úrvacsorára, Krisztus értünk megtöretett testének áldozatára, a látható, hallható és olvasható Igére! Jó lenne, ha kórházi környezetben is felszabadultan és örömmel mernénk úrvacsorázni, és nem lenne bennünk indokolatlan félelem! Nemcsak a haldoklóknak van szükségük a kegyelem asztalára, hanem mindannyiónknak. Nagy kiváltság, hogy megerősödhetünk a Krisztussal és az egymással való közösségben. Őszintén megvallhatjuk, megbánhatjuk, letehetjük a bűneinket Krisztus keresztjénél, és elfogadhatjuk a bűnbocsánat, örök élet ajándékát.
Legyen imádságunkká egyik úrvacsorai énekünk:
Újkenyér ünnepén megköszönjük Istennek nemcsak a testi táplálékainkat, hanem a lelkit is. Gondoljunk csak az úrvacsorára, Krisztus értünk megtöretett testének áldozatára, a látható, hallható és olvasható Igére! Jó lenne, ha kórházi környezetben is felszabadultan és örömmel mernénk úrvacsorázni, és nem lenne bennünk indokolatlan félelem! Nemcsak a haldoklóknak van szükségük a kegyelem asztalára, hanem mindannyiónknak. Nagy kiváltság, hogy megerősödhetünk a Krisztussal és az egymással való közösségben. Őszintén megvallhatjuk, megbánhatjuk, letehetjük a bűneinket Krisztus keresztjénél, és elfogadhatjuk a bűnbocsánat, örök élet ajándékát.
Legyen imádságunkká egyik úrvacsorai énekünk:
„Szállj le most mennyből, életnek Kenyere, tápláld lelkünket az örök életre! Tudjuk, aki e kenyérből eszik, soha örökké meg nem éhezik. Életnek vize, nyiss magadnak utat, a szomjú hívek keresik e kutat; szolgáltasd ingyen az italokat, oltsd el végképpen szomjúságukat."
/438. dicséret 6. verse/
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
