KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Találkozások Jézussal
A lelki táplálkozásban, a napi bibliaolvasásban nagy segítségünkre van, ha vezérfonalat vagy áhítatos könyvet használunk. A lényeg a rendszeresség és a minőségi idő eltöltése Istennel. Ahogyan egyetlen napon sem felejtkezünk el az étkezésről, hasonlóan nem érdemes kihagynunk a lelki táplálkozást sem, ami a hitéletünkben elengedhetetlenül szükséges.
A lelki táplálkozásban, a napi bibliaolvasásban nagy segítségünkre van, ha vezérfonalat vagy áhítatos könyvet használunk. Sok ilyen irodalom áll a rendelkezésünkre. Az evangélikusok kiadványa az Útmutató, a reformátusoké a Bibliaolvasó Kalauz. Egyre többen kedvelik a Mai Igét, és egyéb hasznos segítséget is találhatunk egyházi könyvkereskedésekben. A lényeg a rendszeresség és a minőségi idő eltöltése Istennel. Ahogyan egyetlen napon sem felejtkezünk el az étkezésről, hasonlóan nem érdemes kihagynunk a lelki táplálkozást sem, ami a hitéletünkben elengedhetetlenül szükséges.
A református vezérfonal szerint minden napra kapunk egy ószövetségi és egy újszövetségi igeszakaszt, és aki ez alapján olvassa a Szentírást, 4 év alatt a teljes Bibliát elolvashatja. Jelenleg az újszövetségi igénk János evangéliumából van, innen szeretnék egy rövid szakaszt kiemelni, aminek azt a címet is adhatjuk, hogy: Találkozások Jézussal. Amikor Jézus Galileában volt, találkozott egy Fülöp nevű emberrel, akit követésre hívott. Fülöp örömmel telt szívvel indult Jézus után, és lelkesen számolt be élete döntő eseményéről egyik ismerősének Nátánáélnak is, aki viszont először kétkedve fogadta a Messiás érkezését és ezt mondta: „Származhat-e valami jó Názáretből? Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincs álnokság. Nátánáel megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánáel így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. És hozzátette: Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára." /János evangéliuma 1. rész 43-51. vers/
Ez a rövid történet Jézus első követőiről szól, és aktuális üzenetet tartalmaz ma élő tanítványai számára is. A Jézussal való találkozásnak következményei vannak. Lehet Őt örömmel fogadni és ezt másokkal is megosztani, ahogyan Fülöp tette, de lehet benne kételkedni is. Nem kell viszont a kétkedésben megrekedni, ahogyan Nátánáelnél is láthattuk. Jézus ismeri a szívünket, tudja, hogy ki hogyan közeledik felé, és senkit sem küld el magától. Aki elindul az Ő követésére, azt közösségbe hívja önmagával és a többi keresztyénnel. Ezért nem igaz, hogy a keresztyénség magánügy. Mindig közösségi ügyről van szó. Nincsenek a hit szempontjából magányos keresztyének még akkor sem, ha családi állapotukat tekintve egyedülállók, özvegyek vagy árvák. A magyar nyelv szépen fejezi ki ezt az anyaszentegyház szóval. Krisztus követői taroznak ide, akik hitüket egyéni és közösségi formában is gyakorolják, bátran megvallják és meg is élik. Tökéletes keresztyén nincs, de törekednünk kell arra, hogy egyre jobban kiábrázolódjon rajtunk, hogy Kihez tartozunk, Kinek a szolgálatában állunk!
Legyen imádságunkká:
„Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere; halk hívása tisztán hallik: Jer, kövess, ó jöjj ide! Vedd a példát Andrástól, ki hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: érte mindent elhagyott. Jézus hív, hogy Őt imádjad, megragad, hogy el ne ess, mert kísért önnön világod: jöjj, engem jobban szeress! Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt, bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt. Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd tieddé szívemet, hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!" /299. dicséret/
A református vezérfonal szerint minden napra kapunk egy ószövetségi és egy újszövetségi igeszakaszt, és aki ez alapján olvassa a Szentírást, 4 év alatt a teljes Bibliát elolvashatja. Jelenleg az újszövetségi igénk János evangéliumából van, innen szeretnék egy rövid szakaszt kiemelni, aminek azt a címet is adhatjuk, hogy: Találkozások Jézussal. Amikor Jézus Galileában volt, találkozott egy Fülöp nevű emberrel, akit követésre hívott. Fülöp örömmel telt szívvel indult Jézus után, és lelkesen számolt be élete döntő eseményéről egyik ismerősének Nátánáélnak is, aki viszont először kétkedve fogadta a Messiás érkezését és ezt mondta: „Származhat-e valami jó Názáretből? Fülöp így válaszolt: Jöjj, és lásd meg! Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: Íme, egy igazi izráelita, akiben nincs álnokság. Nátánáel megkérdezte tőle: Honnan ismersz engem? Jézus így válaszolt neki: Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál. Nátánáel így szólt hozzá: Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya! Jézus így válaszolt neki: Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni. És hozzátette: Bizony, bizony, mondom néktek: meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára." /János evangéliuma 1. rész 43-51. vers/
Ez a rövid történet Jézus első követőiről szól, és aktuális üzenetet tartalmaz ma élő tanítványai számára is. A Jézussal való találkozásnak következményei vannak. Lehet Őt örömmel fogadni és ezt másokkal is megosztani, ahogyan Fülöp tette, de lehet benne kételkedni is. Nem kell viszont a kétkedésben megrekedni, ahogyan Nátánáelnél is láthattuk. Jézus ismeri a szívünket, tudja, hogy ki hogyan közeledik felé, és senkit sem küld el magától. Aki elindul az Ő követésére, azt közösségbe hívja önmagával és a többi keresztyénnel. Ezért nem igaz, hogy a keresztyénség magánügy. Mindig közösségi ügyről van szó. Nincsenek a hit szempontjából magányos keresztyének még akkor sem, ha családi állapotukat tekintve egyedülállók, özvegyek vagy árvák. A magyar nyelv szépen fejezi ki ezt az anyaszentegyház szóval. Krisztus követői taroznak ide, akik hitüket egyéni és közösségi formában is gyakorolják, bátran megvallják és meg is élik. Tökéletes keresztyén nincs, de törekednünk kell arra, hogy egyre jobban kiábrázolódjon rajtunk, hogy Kihez tartozunk, Kinek a szolgálatában állunk!
Legyen imádságunkká:
„Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere; halk hívása tisztán hallik: Jer, kövess, ó jöjj ide! Vedd a példát Andrástól, ki hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: érte mindent elhagyott. Jézus hív, hogy Őt imádjad, megragad, hogy el ne ess, mert kísért önnön világod: jöjj, engem jobban szeress! Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt, bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt. Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd tieddé szívemet, hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!" /299. dicséret/
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Találkozások Jézussal
