KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - reményteljes várakozás
A várni tudás nem éppen a modern ember jellemzője. Mi általában jó előre és lehetőleg azonnal szeretnénk kívánságaink, szükségeink teljesülését. Ezáltal azonban elveszítjük a várakozás, a meglepetés szépségét, ünnepélyességét, örömét. Elveszítjük álmainkat, a lemondani tudást, az áldozathozatalt egy cél érdekében, a kitartást. Türelmetlenségünkkel hajszolttá, zaklatottá válunk. Pedig a türelem kifizetődik.
Ismét az év egyik legszebb, legmeghittebb időszakában, adventben vagyunk. A reményteljes várakozás és a megérkezés kellemes feszültsége járhat át bennünket. Adventi koszorúnkon már a 2. gyertyát is meggyújthatjuk. Ajándékkészítéssel, vásárlással és sok-sok házi teendővel készülünk az ünnepre.
A várni tudás nem éppen a modern ember jellemzője. Mi általában jó előre és lehetőleg azonnal szeretnénk kívánságaink, szükségeink teljesülését. Ezt diktálják a reklámok is: Ne várjon, hívjon most azonnal, és rendelje meg az árut! Mindent azonnal akarunk megszerezni. Ezáltal azonban elveszítjük a várakozás, a meglepetés szépségét, ünnepélyességét, örömét. Elveszítjük álmainkat, a lemondani tudást, az áldozathozatalt egy cél érdekében, a kitartást. Türelmetlenségünkkel hajszolttá, zaklatottá válunk. Pedig a türelem kifizetődik. Nem forintban mérve, hanem az életünk kibontakozásával. Az adventi időszakban érdemes lecsendesedni, lelassítani, és nem sodródni az árral, hanem sokszor éppen az árral szemben menve élni, és közben megtanulunk az izgalmas, örömmel és reménységgel teljes, szép álmokban gazdag várakozásra.
A zsoltáríró így fogalmaz: „Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom ígéretében." /Zsoltárok 130,5/ Nemcsak valamit várhatunk, hanem Valakit. Hangsúlyossá válik nemcsak a várakozás, hanem a megérkezés, a találkozás is. Valaki eljött, mert megígérte, és Valaki eljön, mert megígérte. A keresztyén ember hittel vallja, hogy ez a Valaki: Jézus Krisztus. Ő közeledik ma is szeretetével. Szeretne velünk találkozni. Nemcsak ránk köszön, hanem egyre közelebb jön. Emberközelbe, testközelbe jött az Isten! Azzal, hogy vállalta az emberi életformát, annak minden gyötrelmével, korlátokhoz kötöttségével, azzal egyértelművé tette, hogy Ő nem távolban szemlélődő, hanem hozzánk közeli Isten. Közelségében érezhetjük, hogy mit jelent valójában embernek lenni. Lehet, hogy hátat fordítottunk neki, ezért nem láthatjuk. Lehet, hogy falat húztunk kettőnk közé, és ez áttörhetetlennek tűnik. Lehet, hogy szembe jön velünk, csak nem ismerjük fel. Lehet, hogy szívünk ajtaján kopogtat, de elhallgattatjuk, és nem engedjük be. Az advent azonban mindig lehetőséget ad arra, hogy minden köztünk levő akadály megsemmisüljön, és boldog találkozásunk legyen a Királyok Királyával.
Erre a találkozásra hívogatunk szeretettel zenés áhítat keretében december 11-én és 18-án vasárnap 9 órától a kórházi kápolnában. Szolgál közöttünk a Gyulai Erkel Kórus és a kórházi dolgozók bibliaköre. Isten szeretetének jó hírét visszük a Daganatos Betegek Klubjába és az Ideggondozó Karácsonyára is.
A várni tudás nem éppen a modern ember jellemzője. Mi általában jó előre és lehetőleg azonnal szeretnénk kívánságaink, szükségeink teljesülését. Ezt diktálják a reklámok is: Ne várjon, hívjon most azonnal, és rendelje meg az árut! Mindent azonnal akarunk megszerezni. Ezáltal azonban elveszítjük a várakozás, a meglepetés szépségét, ünnepélyességét, örömét. Elveszítjük álmainkat, a lemondani tudást, az áldozathozatalt egy cél érdekében, a kitartást. Türelmetlenségünkkel hajszolttá, zaklatottá válunk. Pedig a türelem kifizetődik. Nem forintban mérve, hanem az életünk kibontakozásával. Az adventi időszakban érdemes lecsendesedni, lelassítani, és nem sodródni az árral, hanem sokszor éppen az árral szemben menve élni, és közben megtanulunk az izgalmas, örömmel és reménységgel teljes, szép álmokban gazdag várakozásra.
A zsoltáríró így fogalmaz: „Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom ígéretében." /Zsoltárok 130,5/ Nemcsak valamit várhatunk, hanem Valakit. Hangsúlyossá válik nemcsak a várakozás, hanem a megérkezés, a találkozás is. Valaki eljött, mert megígérte, és Valaki eljön, mert megígérte. A keresztyén ember hittel vallja, hogy ez a Valaki: Jézus Krisztus. Ő közeledik ma is szeretetével. Szeretne velünk találkozni. Nemcsak ránk köszön, hanem egyre közelebb jön. Emberközelbe, testközelbe jött az Isten! Azzal, hogy vállalta az emberi életformát, annak minden gyötrelmével, korlátokhoz kötöttségével, azzal egyértelművé tette, hogy Ő nem távolban szemlélődő, hanem hozzánk közeli Isten. Közelségében érezhetjük, hogy mit jelent valójában embernek lenni. Lehet, hogy hátat fordítottunk neki, ezért nem láthatjuk. Lehet, hogy falat húztunk kettőnk közé, és ez áttörhetetlennek tűnik. Lehet, hogy szembe jön velünk, csak nem ismerjük fel. Lehet, hogy szívünk ajtaján kopogtat, de elhallgattatjuk, és nem engedjük be. Az advent azonban mindig lehetőséget ad arra, hogy minden köztünk levő akadály megsemmisüljön, és boldog találkozásunk legyen a Királyok Királyával.
Erre a találkozásra hívogatunk szeretettel zenés áhítat keretében december 11-én és 18-án vasárnap 9 órától a kórházi kápolnában. Szolgál közöttünk a Gyulai Erkel Kórus és a kórházi dolgozók bibliaköre. Isten szeretetének jó hírét visszük a Daganatos Betegek Klubjába és az Ideggondozó Karácsonyára is.
Jávor Pál imádságával kívánok az olvasóknak reményteljes adventi várakozást!
„Úr Jézus Krisztus, fokozd fel bennem ebben az ádventi időben az utánad való vágyat, és nyugtalanítsd a szívemet, amíg csak Hozzád nem juthatok. Ismerem ígéreteidet. Bízom abban, hogy találkozhatom Veled már most, a földi élet idején. Kérlek... erősítsd hitemet, és készíts fel az örök üdvösség elfogadására! Jövel Uram Jézus!"
Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - reményteljes várakozás
