KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - lélekfrissítő nyári olvasmányok
Az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is.
A nyári szabadság ideje alatt vagy esténként, amikor már hűl a levegő, sokan olvasnak egy-egy jó könyvet. Érdeklődési körünk és aktuális lelki állapotunk szerint szoktunk választani. Vannak, akiket a könnyedebb irodalom köt le, mások a keményebb eledelt is szívesen kezükbe veszik.
Számomra valahol a kettő között helyezkedik el Michael Ende: Momo című műve a Móra Ferenc Könyvkiadótól. A meseregény címe részletesebben: „Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt." „A regény történetének helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Krimibe illő izgalmas kalanddal hozza vissza az embereknek az ellopott időt. S kiderül: a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható."
A regény mottója egy régi ír gyermekdal nyomán így hangzik:
Számomra valahol a kettő között helyezkedik el Michael Ende: Momo című műve a Móra Ferenc Könyvkiadótól. A meseregény címe részletesebben: „Momo avagy furcsa történet az időtolvajokról s a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt." „A regény történetének helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Krimibe illő izgalmas kalanddal hozza vissza az embereknek az ellopott időt. S kiderül: a reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható."
A regény mottója egy régi ír gyermekdal nyomán így hangzik:
„Sugarad mindent fénybe von.
Honnan jön, nem tudom.
Olyan közelről s olyan messziről.
Neved nem ismerem.
Bárhonnan sütsz az ég felől:
Ragyogj, kis csillag, fényesen!"
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik lélekfrissítő nyári olvasmányra vágynak!
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
