KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Isten megismerése
Örök emberi kérdés: kicsoda az Isten? Hogyan ismerhető meg? Milyennek jelenti ki magát a Szentírásban? Isten megismerése, ahogyan az önismeret is, életünk egésze alatt zajló folyamat. Igazat adhatunk Kálvin Jánosnak, aki megállapította, hogy e kettő egymástól elválaszthatatlan. Minél inkább megismerem Istent, annál tisztábban látom, hogy ki vagyok, merre tart az életem. Ehhez a vizsgálódáshoz ad kiváló lehetőséget minden istentisztelet, egyéni csendesség, csendes nap, csendes hét. Bibliakörünkkel is rendszeresen körbejárjuk ezt a kérdést, egymás hite által épülve. Csendes hetünk 2. napján ószövetségi Ige alapján keressük válaszainkat: „Mózes ezt mondta: Mutasd meg nekem dicsőségedet! Az Úr így felelt: Elvonultatom előtted egész fenségemet, és kimondom előtted az Úr nevét. Kegyelmezek, akinek kegyelmezek, és irgalmazok, akinek irgalmazok. Orcámat azonban nem láthatod - mondta, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És ezt mondta az Úr: Van itt hely nálam, állj a kősziklára! És amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok. Azután elveszem kezemet, és megláthatsz hátulról, mert orcámat senki sem láthatja meg." /2. Mózes 33, 18-23/
Vannak olyan pillanataink, amikor fokozottabban érezzük, milyen nagy szükségünk van az Isten jelenlétének fizikai megtapasztalására. Szeretnénk hallani a hangját, érezni a szeretetét. Szeretnénk világosan látni az akaratát, döntéshelyzetekben különösen is. Van, amikor csalódunk, mert nem történik meg azonnal, várni kell rá, akár éveket is. Isten azonban nem marad néma. Kijelenti magát a maga idejében. Számíthatunk Rá, ismer bennünket, tud szükségeinkről. Szeme lát, keze betakar, arca azonban rejtve marad előttünk. Vándor Gyula bácsi énekének szavaival:
Vannak olyan pillanataink, amikor fokozottabban érezzük, milyen nagy szükségünk van az Isten jelenlétének fizikai megtapasztalására. Szeretnénk hallani a hangját, érezni a szeretetét. Szeretnénk világosan látni az akaratát, döntéshelyzetekben különösen is. Van, amikor csalódunk, mert nem történik meg azonnal, várni kell rá, akár éveket is. Isten azonban nem marad néma. Kijelenti magát a maga idejében. Számíthatunk Rá, ismer bennünket, tud szükségeinkről. Szeme lát, keze betakar, arca azonban rejtve marad előttünk. Vándor Gyula bácsi énekének szavaival:
„Vele kezdek minden reggel, Vele élem új napom.
Vele könnyebb minden terhem, velem érzem utamon.
Szeme látja minden léptem, keze megvéd, ha kérem.
Közelében már nem félek, igazán csak ott élek."
Vele könnyebb minden terhem, velem érzem utamon.
Szeme látja minden léptem, keze megvéd, ha kérem.
Közelében már nem félek, igazán csak ott élek."
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
