KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Húsvét után

Úgy tűnik, meg kellene tanulnunk újra ünnepelni. Az igazi ünnep megállás, elcsendesedés, lelki feltöltekezés. Ha ez megtörténik, kihatással lesz a szürke hétköznapokra is.

A napokban többektől megkérdeztem, hogy telt az ünnep. A válaszok nagy része meglehetősen kiábrándító volt. Sokan fáradtságról, kimerültségről panaszkodtak, mások örültek, hogy együtt volt a család, és a karácsonnyal ellentétben nem kellett ajándékok után rohangálni. Úgy tűnik, meg kellene tanulnunk újra ünnepelni. Az igazi ünnep megállás, elcsendesedés, lelki feltöltekezés. Ha ez megtörténik, kihatással lesz a szürke hétköznapokra is. Az emmausi tanítványok története éppen erre hívja fel a figyelmünket. Érdemes megkeresnünk a Lukács evangéliuma 24. részét, a 13. verstől a 35. versig. Gazdag üzenetét nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni, így ízelítőül hadd álljon itt egy-két gondolat. Két kiábrándult, lelkileg összetört tanítvány megy kifelé Jeruzsálemből a nagypénteki borzalmak után. Az átélt eseményekről beszélgettek és vitatkoztak egymással, amikor hozzájuk szegődött a feltámadt Jézus, akit nem ismertek fel. Beszédbe elegyedtek, kiöntötték neki szívük panaszát, majd miután Jézus meghallgatta őket, elmagyarázta nekik küldetésének lényegét az Írások alapján. Közben megérkeztek Emmausba, és kérték, hogy maradjon velük Jézus, mert beesteledett, és nem volt veszélytelen egy idegennek egyedül gyalogolnia a rablók és vadállatok esetleges támadása miatt. Jézus velük maradt, és amikor leültek az asztalhoz, megáldotta, megtörte és feléjük nyújtotta a kenyeret. Ekkor ismerték fel, hogy az Úr van velük, aki aztán eltűnt a szemük elől. Hirtelen minden világossá vált számukra, és azonnal útra keltek, hogy megosszák a többi tanítvánnyal is ezt a csodálatos örömhírt. A tanítványok azzal fogadták őket, hogy az Úr feltámadt, megjelent Simonnak, majd az emmausiak is beszámoltak a Jézussal való találkozásról.
Kiábrándultságunkból, csalódásunkból meg lehet gyógyulni a Feltámadottal való személyes találkozás által. Őt ma is meg lehet találni, el lehet érni, folyamatosan biztosítja számunkra ennek lehetőségét. Bárhogyan is telt a húsvétunk, húsvét után is tele lehet a szívünk örömmel, hálával. Velünk is megtörténhet a csoda, felismerhetjük az Urat, aki ígérete szerint velünk van, velünk marad minden nap a világ végezetéig. Dicsőség ezért szent nevének!

Túrmezei Erzsébet: Húsvét után

HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt... kihamvadott remények.
Húsvét előtt... egy nagy „Minden hiába!"
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.

Emmaus