KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Győzelem a megélhetés miatti aggódás felett
A madarak és a virágok nem idegeskednek, nem szednek hangulatjavító gyógyszereket, mégis egészen jól megvannak. Ráadásul hiába aggodalmaskodunk életünk rövidsége felett, egyetlen perccel sem tudjuk meghosszabítani azt.
Jézus biztatása így hangzik: „Mondom nektek: nehogy aggódva tépelődjetek lelketek /megélhetésetek/ felől." /Máté evangéliuma 6,25/ Jézus ismeri a hiányainkat és rátapint a lényegre. Tudja, hogy milyen sokszor mondjuk, hogy nincs elég időnk, pénzünk, szerencsénk, bölcsességünk, türelmünk, és még sorolhatnánk. A hiányaink vannak az egyik oldalon, Jézus bátorítása a másikon: „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabítani életét csak egy arasznyival is?" /Máté evangéliuma 6,26-27/
A madarak és a virágok nem idegeskednek, nem szednek hangulatjavító gyógyszereket, mégis egészen jól megvannak. Ráadásul hiába aggodalmaskodunk életünk rövidsége felett, egyetlen perccel sem tudjuk meghosszabítani azt. Vigyáznunk kell, hogy az aggodalom nehogy átcsapjon vakrémületbe! Figyeljük meg, hogy Jézus nem a kötelességek miatti jogos aggodalmat ítéli el, hanem az Isten jelenlétét figyelmen kívül hagyó állandó gondolkodásmódot. A romboló aggodalom nem számol Istennel, gondviselő szeretetével, hit nélkül néz az ismeretlen, félelmet keltő jövőbe, és a hétköznapi élet kihívásai közepette is kihagyja a számításból Istent. Max Lucado írja: „Az aggódás az a sötétkamra, ahol a negatívumok tükörfényes fényképekké válnak." Félelem nélkül című könyvében említi barátja 6 éves kislányát, aki iskolába indulás előtt, a sietős öltözködés közepette összecsomózta a cipőfűzőjét, majd leült a lépcső aljánál, gondolatait a gubancra irányítva. Már indulni kellett volna, és nem gondolt arra, hogy apja ott van a közelben, készen arra, hogy segítsen neki, ha kéri. Végül kétségbeesett zokogásban tört ki. Így működik a romboló aggodalom. Sikertelen csomóbogozás miatt harag és elkeseredés, megfeledkezve közelben álló Atyánk jelenlétéről. Az apa végül kislánya segítségére sietett. Vajon miért nem kért rögtön segítséget apjától a kislány? Ezt a kérdést magunknak is feltehetjük. Sokszor egyetlen kérés választ el minket a segítségtől! Vigyük hát Isten elé a megélhetés miatti aggódásunkat, és bízzuk magunkat arra az Úrra, akinek még a madarakra és virágokra is gondja van, nemhogy az emberre!
A madarak és a virágok nem idegeskednek, nem szednek hangulatjavító gyógyszereket, mégis egészen jól megvannak. Ráadásul hiába aggodalmaskodunk életünk rövidsége felett, egyetlen perccel sem tudjuk meghosszabítani azt. Vigyáznunk kell, hogy az aggodalom nehogy átcsapjon vakrémületbe! Figyeljük meg, hogy Jézus nem a kötelességek miatti jogos aggodalmat ítéli el, hanem az Isten jelenlétét figyelmen kívül hagyó állandó gondolkodásmódot. A romboló aggodalom nem számol Istennel, gondviselő szeretetével, hit nélkül néz az ismeretlen, félelmet keltő jövőbe, és a hétköznapi élet kihívásai közepette is kihagyja a számításból Istent. Max Lucado írja: „Az aggódás az a sötétkamra, ahol a negatívumok tükörfényes fényképekké válnak." Félelem nélkül című könyvében említi barátja 6 éves kislányát, aki iskolába indulás előtt, a sietős öltözködés közepette összecsomózta a cipőfűzőjét, majd leült a lépcső aljánál, gondolatait a gubancra irányítva. Már indulni kellett volna, és nem gondolt arra, hogy apja ott van a közelben, készen arra, hogy segítsen neki, ha kéri. Végül kétségbeesett zokogásban tört ki. Így működik a romboló aggodalom. Sikertelen csomóbogozás miatt harag és elkeseredés, megfeledkezve közelben álló Atyánk jelenlétéről. Az apa végül kislánya segítségére sietett. Vajon miért nem kért rögtön segítséget apjától a kislány? Ezt a kérdést magunknak is feltehetjük. Sokszor egyetlen kérés választ el minket a segítségtől! Vigyük hát Isten elé a megélhetés miatti aggódásunkat, és bízzuk magunkat arra az Úrra, akinek még a madarakra és virágokra is gondja van, nemhogy az emberre!
