KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS- "Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid!" /Máté 9,2/
Mielőtt meggyógyította a testet, meggyógyította a lelket.
Három evangélista leírásában is megtaláljuk a béna ember meggyógyításának történetét, legrészletesebben Márknál. Élt egy ember, aki nem tudott járni, de volt négy barátja, akik fogták ágyastól, és elvitték Jézushoz. A Mestert hallgató tömeg zsúfolásig megtöltötte a házat, még az ajtókat és az ablakokat is. A négy barát, látva a bejutás lehetetlenségét, nem esett kétségbe, hanem kieszeltek egy jó tervet és megbontották az egyébként lapos tetejű ház tetejét, nyílást vágva leeresztették az ágyat, amin a béna feküdt. Nem kis kockázatot vállaltak. Nem tudjuk, hogy ötletükhöz mit szólt a háztulajdonos, vagy az érintett beteg, azt viszont tudjuk, hogy Jézusnak nem volt ellene kifogása. Ő áldást mondott, mielőtt kérték volna, és olyat, amire senki sem számított: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid!" Vagy egy másik fordítás szerint: „Légy bátor, gyermekem! Bocsánatot nyertek bűneid!" Mintha mást vártunk volna, pl. azt, hogy: Légy bátor, gyermekem, meggyógyultak a lábaid!
A beteg végtagjaiban semmi erő nem volt, Jézus mégis kegyelmet ajánlott neki először izomerő helyett. Mielőtt meggyógyította a testet, meggyógyította a lelket. Együtt említi a bátorságot/bizalmat és a bűnök bocsánatát, mert akkor kezdődik a bátorság, akkor áll helyre a bizalom, ha megoldódik a bűn problémája. Az emberi élet legnagyobb problémáját vette kezelésbe, a bűnt. A bűn azt jelenti, hogy semmibe vettük Istent, figyelmen kívül hagytuk tanítását, tagadjuk áldásait, istentelenül élünk, az énünket helyezzük életünk középpontjába, és nem Istent. Nem véletlen tehát, hogy a bűnbocsánatról szólt Jézus első féleleműző kijelentése a beteg emberhez. Ő nem hagyott magunkra bűneinkben, nem fordult el tőlünk, hanem az életét adta értünk. Jézus túlságosan szeret minket ahhoz, hogy kétségek között hagyjon kegyelmét illetően. Az Ő tökéletes szeretete kiűzi a félelmet. Ha Isten tökéletlen szeretettel szeretne, jó okunk volna az aggodalomra. A tökéletlen szeretet listát vezet a bűnökről, Isten azonban nem tesz ilyet. Szeretete kiűzi a félelmet, mert Ő kiűzi a bűnünket. Ha úgy érezzük, hogy nincs bocsánat a bűneinkre, ragadjuk magunkhoz Jézus ígéreteit, vegyük komolyan cselekvő szeretetét! Vegyük a kezünkbe a Szentírást naponta, olvassuk mindennapi lelki kenyérként és higgyünk annak, amit benne találunk! Isten Igéje fölötte áll az önkritikának és az önbizalomhiánynak. Füle Lajos bácsi írja: „Isten kegyelme őrködik felettem, azért ingyen, mert megfizethetetlen, hisz érte semmit nem tettem s tehetnék, de hálás lennem mindenkor lehet még."
A beteg végtagjaiban semmi erő nem volt, Jézus mégis kegyelmet ajánlott neki először izomerő helyett. Mielőtt meggyógyította a testet, meggyógyította a lelket. Együtt említi a bátorságot/bizalmat és a bűnök bocsánatát, mert akkor kezdődik a bátorság, akkor áll helyre a bizalom, ha megoldódik a bűn problémája. Az emberi élet legnagyobb problémáját vette kezelésbe, a bűnt. A bűn azt jelenti, hogy semmibe vettük Istent, figyelmen kívül hagytuk tanítását, tagadjuk áldásait, istentelenül élünk, az énünket helyezzük életünk középpontjába, és nem Istent. Nem véletlen tehát, hogy a bűnbocsánatról szólt Jézus első féleleműző kijelentése a beteg emberhez. Ő nem hagyott magunkra bűneinkben, nem fordult el tőlünk, hanem az életét adta értünk. Jézus túlságosan szeret minket ahhoz, hogy kétségek között hagyjon kegyelmét illetően. Az Ő tökéletes szeretete kiűzi a félelmet. Ha Isten tökéletlen szeretettel szeretne, jó okunk volna az aggodalomra. A tökéletlen szeretet listát vezet a bűnökről, Isten azonban nem tesz ilyet. Szeretete kiűzi a félelmet, mert Ő kiűzi a bűnünket. Ha úgy érezzük, hogy nincs bocsánat a bűneinkre, ragadjuk magunkhoz Jézus ígéreteit, vegyük komolyan cselekvő szeretetét! Vegyük a kezünkbe a Szentírást naponta, olvassuk mindennapi lelki kenyérként és higgyünk annak, amit benne találunk! Isten Igéje fölötte áll az önkritikának és az önbizalomhiánynak. Füle Lajos bácsi írja: „Isten kegyelme őrködik felettem, azért ingyen, mert megfizethetetlen, hisz érte semmit nem tettem s tehetnék, de hálás lennem mindenkor lehet még."
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
