KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Ábrahám konfliktuskezelése
Ábrahám engedelmességének és engedetlenségének megismerése után figyeljük meg konfliktuskezelő magatartását! Mózes 1. könyvének 13. részében arról olvashatunk, hogy vita támadt Ábrahám pásztorai és Lót pásztorai között a legelő miatt, mivel elszaporodtak az állatok és kevésnek bizonyult a hely.
Ki is volt ez a Lót? Ábrahám unokaöccséről van szó, akit ugyan nem hívott ki Isten Háránból, ám mégis Ábrahámmal tartott. Nem tudjuk, hogy nagybátyja miért ment ebbe bele, hiszen Isten egyértelműen megmondta, hogy hagyja el rokonságát és úgy keljen útra. Az ősatya tehát ebben sem volt teljesen engedelmes az Úr iránt, és ennek meg is lett a következménye. Lótról nem sokat tudunk, de azt igen, hogy igyekszik mindenben Ábrahámot követni. Nem Istent, nem az Ő akaratát, hanem nagybátyját. Nem önálló hitű, hanem egy másik ember hitére támaszkodik. Talán előttünk sem ismeretlen ez a jellemvonás. Ma is előfordul, hogy valakinek nincs személyes meggyőződése, élő hite, hanem valaki másra hagyatkozik. Nem Krisztust követi, hanem a Benne hívőket utánozza.
Amikor Lót mai szóval élve jól megszedi magát nagybátyja révén, akkor már nincs többé szüksége rá, külön válnak útjaik. Ábrahám bölcsen és szeretettel oldja meg a pásztorok közötti vitát, mert átengedi a döntés jogát unokaöccsének, hogy kedve szerint válassza ki magának azt a földterületet, ahol szívesen letelepedne. Miután ez megtörténik, Isten gazdagon megáldja elhívott szolgáját. Vályi-Nagy Ervin nagyszerű teológiai professzor ezt nevezi az alul maradni tudás művészetének. Bár látszólag kényelmetlen, esetleg kellemetlen helyzet, mégis ez a keresztyén ember útja, és ne feledjük, Isten áldása sem marad el! Érdemes megüresíteni a kezünket, a szívünket és teljesen odaszánni magunkat Istennek! Ez a hívő ember útja, mely győzelemre visz.
Ki is volt ez a Lót? Ábrahám unokaöccséről van szó, akit ugyan nem hívott ki Isten Háránból, ám mégis Ábrahámmal tartott. Nem tudjuk, hogy nagybátyja miért ment ebbe bele, hiszen Isten egyértelműen megmondta, hogy hagyja el rokonságát és úgy keljen útra. Az ősatya tehát ebben sem volt teljesen engedelmes az Úr iránt, és ennek meg is lett a következménye. Lótról nem sokat tudunk, de azt igen, hogy igyekszik mindenben Ábrahámot követni. Nem Istent, nem az Ő akaratát, hanem nagybátyját. Nem önálló hitű, hanem egy másik ember hitére támaszkodik. Talán előttünk sem ismeretlen ez a jellemvonás. Ma is előfordul, hogy valakinek nincs személyes meggyőződése, élő hite, hanem valaki másra hagyatkozik. Nem Krisztust követi, hanem a Benne hívőket utánozza.
Amikor Lót mai szóval élve jól megszedi magát nagybátyja révén, akkor már nincs többé szüksége rá, külön válnak útjaik. Ábrahám bölcsen és szeretettel oldja meg a pásztorok közötti vitát, mert átengedi a döntés jogát unokaöccsének, hogy kedve szerint válassza ki magának azt a földterületet, ahol szívesen letelepedne. Miután ez megtörténik, Isten gazdagon megáldja elhívott szolgáját. Vályi-Nagy Ervin nagyszerű teológiai professzor ezt nevezi az alul maradni tudás művészetének. Bár látszólag kényelmetlen, esetleg kellemetlen helyzet, mégis ez a keresztyén ember útja, és ne feledjük, Isten áldása sem marad el! Érdemes megüresíteni a kezünket, a szívünket és teljesen odaszánni magunkat Istennek! Ez a hívő ember útja, mely győzelemre visz.
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
