KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Ábrahám Istene
Ezzel lezárult életének régi szakasza, és elkezdődött egy egészen más, új életvitel. Nekünk is erre van szükségünk, hogy megújuljon a hitünk, az életünk, hogy merjük magunk mögött hagyni a múlt fájó emlékeit.
Miután Ábrahám sok lelki harcon, küzdelmen ment keresztül, Isten ismét megszólította: „Én vagyok a mindenható Isten. Járj énelőttem és légy feddhetetlen!" /1. Mózes 17,1/ Mintha Isten újra bemutatkozna neki, holott már ismeri az Urat. Isten tudja, hogy miért van erre szükség. Nagy kegyelme, hogy újra és újra emlékeztet bennünket, hogy kivel állunk szemben. Sokszor megfogalmazzuk, mégsem vesszük komolyan, hogy Mindenható Istenünk van. Mindenható, azaz mindenre elégséges, előtte semmi sem lehetetlen, Ő bármit megtehet. Jó lenne, ha ez az üzenet nemcsak az értelmünkig, hanem a szívünkig érne!
Ábrahámnak 13 évnyi hallgatás után jelent meg az Úr. Kegyetlenül fájdalmas időszak lehetett. Isten nem büntetni, hanem tanítani, nevelni akarta engedetlen gyermekét. Sokszor csak így tud a lelkünkre beszélni. Ilyenkor eljuthatunk odáig, hogy kimondjuk: igen, Uram, Te Mindenható Isten vagy, köszönöm, hogy nem felejtkeztél el rólam, szeretném meghallani és komolyan venni szavadat. Hatalmas lehetőség és felelősség rejlik ebben a bemutatkozásban. Higgyük el, hogy Isten nem tehetetlen szemlélője az életünknek, Ő nem hagyta magára a világot, épp fordítva történt, mi távolodtunk el tőle, hallótávolságon kívül kerültünk. Ő azonban nem mondott le rólunk, szeret, megszólít, várja a válaszunkat.
Szeretetét abban is láthatjuk, hogy megújította szövetségét Ábrahámmal. Nyílván nem Istennek volt erre szüksége, hanem az ősatyának. Ezzel lezárult életének régi szakasza, és elkezdődött egy egészen más, új életvitel. Nekünk is erre van szükségünk, hogy megújuljon a hitünk, az életünk, hogy merjük magunk mögött hagyni a múlt fájó emlékeit, engedetlenségünk következményeit és kezdjünk újat Urunkkal, Istenünkkel!
Egyik kedves énekünk szavai legyenek szívből jövő imádságunkká:
Ábrahámnak 13 évnyi hallgatás után jelent meg az Úr. Kegyetlenül fájdalmas időszak lehetett. Isten nem büntetni, hanem tanítani, nevelni akarta engedetlen gyermekét. Sokszor csak így tud a lelkünkre beszélni. Ilyenkor eljuthatunk odáig, hogy kimondjuk: igen, Uram, Te Mindenható Isten vagy, köszönöm, hogy nem felejtkeztél el rólam, szeretném meghallani és komolyan venni szavadat. Hatalmas lehetőség és felelősség rejlik ebben a bemutatkozásban. Higgyük el, hogy Isten nem tehetetlen szemlélője az életünknek, Ő nem hagyta magára a világot, épp fordítva történt, mi távolodtunk el tőle, hallótávolságon kívül kerültünk. Ő azonban nem mondott le rólunk, szeret, megszólít, várja a válaszunkat.
Szeretetét abban is láthatjuk, hogy megújította szövetségét Ábrahámmal. Nyílván nem Istennek volt erre szüksége, hanem az ősatyának. Ezzel lezárult életének régi szakasza, és elkezdődött egy egészen más, új életvitel. Nekünk is erre van szükségünk, hogy megújuljon a hitünk, az életünk, hogy merjük magunk mögött hagyni a múlt fájó emlékeit, engedetlenségünk következményeit és kezdjünk újat Urunkkal, Istenünkkel!
Egyik kedves énekünk szavai legyenek szívből jövő imádságunkká:
„Teremtő Istenünk, Édesatyánk nékünk! Hatalmas vagy, irgalmad nagy, ínségemben, szükségemben, kérlek, engem ne hagyj!
Nálad lehetetlen tudom semmi nincsen. Nyújtsd kezedet: bús szívemet, erősítsd bágyadt lelkemet, mert áldlak tégedet!"
/238. dicséret 1. és 7. verse/
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
