KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Ábrahám gyásza
A lelkigondozói beszélgetésekben gyakran fény derül egy-egy feldolgozatlan, elhúzódó gyászra, ami akár évekig is eltarthat, meg is betegíthet. Gyógyulás és talpra állás azonban lehetséges.
Ábrahám küzdelmes életében nem kis próbatételt jelenthetett feleségének, Sárának az elveszítése. Mindketten nagyon idősek voltak már, hosszú évtizedeket éltek le együtt sokféle örömben és bánatban. Több időt töltöttek házasságban, mint amennyi egy mai ember átlag életkora. Összetartozásuk rendkívül szoros emberi kötelék lehetett. Amikor elérkezett az idő és Sára elköltözött ebből a földi világból, Ábrahám meggyászolta és elsiratta feleségét. Mindez Isten előtti elcsendesedésben valósult meg, az ősatya ui. az Úrnak öntötte ki szíve fájdalmát.
Novemberben figyelmünk különösen is elhunyt szeretteink emlékének ápolására irányul, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt. A legfontosabb, ha őszintén hálát tudunk értük adni az Úrnak, és Ábrahámhoz hasonlóan Isten elé visszük szívünk bánatát. Nála kereshetjük, Tőle kérhetjük az igazi vigasztalást. Jól esik persze az emberek együtt érző szeretete is, erre is szükségünk van, de az Úr a mi igazi Vigasztalónk. A Szentlélek Úr Istennek nem véletlenül ez a neve, hogy Pártfogó, Vigasztaló. Jézus maga ígérte nekünk a Vigasztaló Szentlelket és azt, hogyha valaki hisz Benne, örök élete van. Ez a keresztyén ember reménysége.
A lelkigondozói beszélgetésekben gyakran fény derül egy-egy feldolgozatlan, elhúzódó gyászra, ami akár évekig is eltarthat, meg is betegíthet. Gyógyulás és talpra állás azonban lehetséges a mi Urunk Jézus Krisztus által. Egyik, a betegek által is sokszor emlegetett énekünk szerint: „E földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait, maradjon meg mellettem szerelmed és a hit. Csak azt el ne veszítsem, mi Benned ó Úr Isten, remélni megtanít!" /276. dicséret/ Legyen ez a mi imádságunkká is!
Novemberben figyelmünk különösen is elhunyt szeretteink emlékének ápolására irányul, de nem mindegy, hogyan tesszük ezt. A legfontosabb, ha őszintén hálát tudunk értük adni az Úrnak, és Ábrahámhoz hasonlóan Isten elé visszük szívünk bánatát. Nála kereshetjük, Tőle kérhetjük az igazi vigasztalást. Jól esik persze az emberek együtt érző szeretete is, erre is szükségünk van, de az Úr a mi igazi Vigasztalónk. A Szentlélek Úr Istennek nem véletlenül ez a neve, hogy Pártfogó, Vigasztaló. Jézus maga ígérte nekünk a Vigasztaló Szentlelket és azt, hogyha valaki hisz Benne, örök élete van. Ez a keresztyén ember reménysége.
A lelkigondozói beszélgetésekben gyakran fény derül egy-egy feldolgozatlan, elhúzódó gyászra, ami akár évekig is eltarthat, meg is betegíthet. Gyógyulás és talpra állás azonban lehetséges a mi Urunk Jézus Krisztus által. Egyik, a betegek által is sokszor emlegetett énekünk szerint: „E földön, ha elvesztem szerelmem tárgyait, maradjon meg mellettem szerelmed és a hit. Csak azt el ne veszítsem, mi Benned ó Úr Isten, remélni megtanít!" /276. dicséret/ Legyen ez a mi imádságunkká is!
