KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - Ábrahám engedetlensége
Megyünk a saját fejünk után és elbukunk. Bajba sodorjuk magunkat és a környezetünket. Amikor pedig elbukunk, boruljunk elé őszinte bűnbánattal, kérjük bocsánatát és vezetését az élet útvesztőiben!
Egy héttel ezelőtt arról olvashattunk, hogy Ábrahám engedelmessége példaértékű mindenki számára. Hogyan állhat akkor a címben Ábrahám engedetlensége? Nem tévedés ez? Nem, mert Ábrahám sem tökéletes, ő is hibázott, vétkezett, elbukott. Nagy figyelmeztetés ez minden keresztyén ember számára. Nem véletlenül int bennünket Isten igéje, hogy aki áll, el ne essen, azaz vigyázzunk, mert bárki bármikor letérhet a hit útjáról, és annak meg lesz a negatív következménye! Nézzük meg, hogyan történt ez a hit ősatyjával!
Azt olvassuk Mózes 1. könyvében, hogy egyszer éhség támadt azon a földön, ahol Ábrahám élt, és ő a nélkül, hogy megkérdezte volna az Úr akaratát, elmenekült a hatalmas gabonaraktárral rendelkező Egyiptomba. Magával vitte igen szép feleségét is, és azt hazudta a fáraónak, hogy a testvére, mert attól félt, hogyha megmondja, hogy a neje, akkor őt megölik a helyes asszonyért. A fáraónak megtetszett Sára, elvette feleségül, Ábrahám pedig meggazdagodott az asszony révén. Igen ám, de csapások sorozata érte a fáraót és háza népét Sára miatt, és ez világossá vált Egyiptom ura számára is. Ekkor hívatta Ábrahámot és számon kérte rajta a hazugságot, majd hazaküldte őket.
Láthatjuk, hogy a bűn bűnt szül. Hívő emberhez méltatlan dolgot cselekedett Ábrahám, ráadásul a feleségét is súlyos, megalázó helyzetbe sodorta. Amikor megszakad az Úr Istennel való kapcsolatunk, mi is hasonlóképpen járunk. Megyünk a saját fejünk után és elbukunk. Bajba sodorjuk magunkat és a környezetünket.
Alázatra tanít Ábrahám engedetlensége, és örök figyelmeztetésül szolgál, hogy gyakoroljuk az Úrral való naponkénti élő kapcsolatunkat, ne térjünk le az Ő útjáról, hanem keressük és kövessük akaratát. Amikor pedig elbukunk, boruljunk elé őszinte bűnbánattal, kérjük bocsánatát és vezetését az élet útvesztőiben!
Azt olvassuk Mózes 1. könyvében, hogy egyszer éhség támadt azon a földön, ahol Ábrahám élt, és ő a nélkül, hogy megkérdezte volna az Úr akaratát, elmenekült a hatalmas gabonaraktárral rendelkező Egyiptomba. Magával vitte igen szép feleségét is, és azt hazudta a fáraónak, hogy a testvére, mert attól félt, hogyha megmondja, hogy a neje, akkor őt megölik a helyes asszonyért. A fáraónak megtetszett Sára, elvette feleségül, Ábrahám pedig meggazdagodott az asszony révén. Igen ám, de csapások sorozata érte a fáraót és háza népét Sára miatt, és ez világossá vált Egyiptom ura számára is. Ekkor hívatta Ábrahámot és számon kérte rajta a hazugságot, majd hazaküldte őket.
Láthatjuk, hogy a bűn bűnt szül. Hívő emberhez méltatlan dolgot cselekedett Ábrahám, ráadásul a feleségét is súlyos, megalázó helyzetbe sodorta. Amikor megszakad az Úr Istennel való kapcsolatunk, mi is hasonlóképpen járunk. Megyünk a saját fejünk után és elbukunk. Bajba sodorjuk magunkat és a környezetünket.
Alázatra tanít Ábrahám engedetlensége, és örök figyelmeztetésül szolgál, hogy gyakoroljuk az Úrral való naponkénti élő kapcsolatunkat, ne térjünk le az Ő útjáról, hanem keressük és kövessük akaratát. Amikor pedig elbukunk, boruljunk elé őszinte bűnbánattal, kérjük bocsánatát és vezetését az élet útvesztőiben!
