KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - A szeretteinkért való túlzott aggódás legyőzése
Életünk egyik legintenzívebb félelme akkor tör ránk, amikor szeretteinkért aggódunk, elveszítésüktől félünk. Sokszorosan igaz ez a szülő gyermeke miatti aggódására, különösen, ha a gyermek bajba került vagy megbetegedett.
Életünk egyik legintenzívebb félelme akkor tör ránk, amikor szeretteinkért aggódunk, elveszítésüktől félünk. Sokszorosan igaz ez a szülő gyermeke miatti aggódására, különösen, ha a gyermek bajba került vagy megbetegedett.
Bibliai példaként álljon most itt előttünk egy gyermeke miatt aggódó édesapa, név szerint Jairus, aki zsinagógai elöljáró volt. Azt olvassuk róla, hogy egyetlen leánya, aki 12 éves volt, halálán volt, amikor Jézushoz fordult segítségért. Máté, Márk és Lukács evangélista is leírja a történetet. Nem ő az egyetlen szülő, aki gyermeke miatt került az evangéliumok oldalaira. Tudunk egy kánaáni asszonyról, aki a lánya miatt, egy apa pedig a fia miatt fordul Jézushoz segítésért. Ezek a szülők erejük végére érve Jézus felé nyújtották a kezüket, és Ő mindegyik esetben meghallgatta őket. Senkit sem utasított el. Jézus törődik a szülői szív aggodalmával.
Jairus is ebben reménykedett a leányát illetően. Könyörgött Jézusnak, hogy menjen el a házába és gyógyítsa meg a gyermekét. Nem elégedett meg a messziről jövő segítséggel, hanem azt akarta, hogy Krisztus betérjen hozzá, és lánya mellé álljon, az Ő jelenléte hassa át a házat. A legnagyobb dolog, amit szeretteinkért tehetünk, ha Jézushoz fordulunk értük imádságban, nemcsak akkor, amikor valamilyen égbekiáltó baj történik, hanem rendszeresen és folyamatosan. „Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért!" /Jeremiás Siralmai 2. rész 19. vers/
Lehetünk hűséges szószólók, makacs közbenjárók. Krisztushoz vihetjük a szeretteink miatti aggódás félelmét. Ha nem ezt tesszük, annak meglesz a negatív következménye, és nem fogjuk tudni őket egészségesen szeretni. Baj lesz a kötődésünkkel. Vagy túlságosan magunkhoz láncoljuk őket, és megfulladnak ebben a növekedést hátráltató, bizalmatlan közegben, vagy pedig minden határt elmosunk, engedékenyek leszünk, hiányzik a fegyelem, ami pedig a szeretet megnyilvánulása. Hogyan kerülhetjük el a szélsőségeket? Imádsággal! Az imádság olyan, mint egy tál, amibe beleöntjük a félelmeinket, hogy kihűljenek. Jézus keveset beszél a gyermeknevelésről vagy a családon belüli konfliktusok megoldásairól, tettei azonban sokat mondanak az imádságról. Ha imádkozunk, Krisztus meghallgat. Amikor reggel útnak indulunk, vagy otthon maradva kezdjük a napot, kísérje szeretteinket az értük elhangzó áldásmondás! Amikor este jó éjszakát kívánunk egymásnak, takarjuk be szeretteinket imádsággal! Imádkozzunk velük, értük, hogy megtalálják helyüket ebben a világban, és hogy legyen mennyei helyük az Isten Országában!
Bibliai példaként álljon most itt előttünk egy gyermeke miatt aggódó édesapa, név szerint Jairus, aki zsinagógai elöljáró volt. Azt olvassuk róla, hogy egyetlen leánya, aki 12 éves volt, halálán volt, amikor Jézushoz fordult segítségért. Máté, Márk és Lukács evangélista is leírja a történetet. Nem ő az egyetlen szülő, aki gyermeke miatt került az evangéliumok oldalaira. Tudunk egy kánaáni asszonyról, aki a lánya miatt, egy apa pedig a fia miatt fordul Jézushoz segítésért. Ezek a szülők erejük végére érve Jézus felé nyújtották a kezüket, és Ő mindegyik esetben meghallgatta őket. Senkit sem utasított el. Jézus törődik a szülői szív aggodalmával.
Jairus is ebben reménykedett a leányát illetően. Könyörgött Jézusnak, hogy menjen el a házába és gyógyítsa meg a gyermekét. Nem elégedett meg a messziről jövő segítséggel, hanem azt akarta, hogy Krisztus betérjen hozzá, és lánya mellé álljon, az Ő jelenléte hassa át a házat. A legnagyobb dolog, amit szeretteinkért tehetünk, ha Jézushoz fordulunk értük imádságban, nemcsak akkor, amikor valamilyen égbekiáltó baj történik, hanem rendszeresen és folyamatosan. „Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt! Emeld föl hozzá kezeidet gyermekeid életéért!" /Jeremiás Siralmai 2. rész 19. vers/
Lehetünk hűséges szószólók, makacs közbenjárók. Krisztushoz vihetjük a szeretteink miatti aggódás félelmét. Ha nem ezt tesszük, annak meglesz a negatív következménye, és nem fogjuk tudni őket egészségesen szeretni. Baj lesz a kötődésünkkel. Vagy túlságosan magunkhoz láncoljuk őket, és megfulladnak ebben a növekedést hátráltató, bizalmatlan közegben, vagy pedig minden határt elmosunk, engedékenyek leszünk, hiányzik a fegyelem, ami pedig a szeretet megnyilvánulása. Hogyan kerülhetjük el a szélsőségeket? Imádsággal! Az imádság olyan, mint egy tál, amibe beleöntjük a félelmeinket, hogy kihűljenek. Jézus keveset beszél a gyermeknevelésről vagy a családon belüli konfliktusok megoldásairól, tettei azonban sokat mondanak az imádságról. Ha imádkozunk, Krisztus meghallgat. Amikor reggel útnak indulunk, vagy otthon maradva kezdjük a napot, kísérje szeretteinket az értük elhangzó áldásmondás! Amikor este jó éjszakát kívánunk egymásnak, takarjuk be szeretteinket imádsággal! Imádkozzunk velük, értük, hogy megtalálják helyüket ebben a világban, és hogy legyen mennyei helyük az Isten Országában!
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
