KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - '' A szeretet soha el nem múlik.'' 2. rész
A mi szeretetünk függ a tárgyától. Befolyásolja a másik megjelenése, személyisége, hozzánk való viszonyulása és még sok egyéb.
Isten szeretete soha nem hull a földre, nem hervad el, nem semmisül meg, természetéből kifolyólag állandó. A szeretet örökre megmarad. Sohasem hal meg. Sohasem lesz vége. A szeretet örök. Honnan van Istennek ilyen szeretete? Senkiben sincs olyan szeretet, amely sohasem fogy el. Senki sem tud tökéletesen szeretni. Egyetlen ember sem. Isten azonban nem ember. A mi szeretetünkkel ellentétben az övé sohasem fogy el. Szeretete egészen más, mint a mienk. A mi szeretetünk függ a tárgyától. Befolyásolja a másik megjelenése, személyisége, hozzánk való viszonyulása és még sok egyéb. Isten szeretete egészen más. Irántunk való szeretetét nem lehet szabályozni. Nincs kiváltó oka, önkéntes. Charles Wesley írja: „Szeretett minket. Szeret minket. Mert szeretni akart." Nem a jóságunk, kedvességünk, hitünk, hanem saját jósága, kedvessége, hite miatt. Isten szeretete nem függ az enyémtől. Szeretetem bősége nem növeli az övét, ahogyan hiánya sem csökkenti azt. „Nem azért szeretett meg és nem azért választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr." /5. Mózes 7,7-8/ Szeret az Úr, mert szeretni akar akkor is, amikor nem tartjuk magunkat szeretetre méltónak. Akkor is szeret, amikor senki más nem szeret. Mások elhagyhatnak, Isten mégis szeret. Mindig. Bármi is történjen.
Azt bünteti, kit szeret?- szokták kérdezni tőlem a betegek? Hát nem vagyok én olyan bűnös! Ilyenkor el szoktam mondani, igen, azt büntette, akit a legjobban szeretett, Fiát adta értünk. Nem bűneink szerint bánik velünk, hanem irgalmassága szerint. Jaj lenne nekünk, ha bűneink szerint büntetne. A bűn egyébként sem erkölcsi kategória, hanem hitbeli. Katolikus testvéreink minden misén elmondják bűnvalló imádságként, hogy gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással vétkezünk naponta. Nem is mindig vagyunk ennek a tudatában. Sokszor csak utólag jövünk rá, vagy rá sem jövünk. Isten azonban szeret. Megbocsát, ha őszintén erre kérjük. Azonban ránk is érvényes, amit Jézus többször is mondott: Menj el, és többé ne vétkezz! Azaz ne csak felismerd, megvalld, bocsánatot kérj, hanem törekedj arra, hogy ne élj vissza szeretetével!
Azt bünteti, kit szeret?- szokták kérdezni tőlem a betegek? Hát nem vagyok én olyan bűnös! Ilyenkor el szoktam mondani, igen, azt büntette, akit a legjobban szeretett, Fiát adta értünk. Nem bűneink szerint bánik velünk, hanem irgalmassága szerint. Jaj lenne nekünk, ha bűneink szerint büntetne. A bűn egyébként sem erkölcsi kategória, hanem hitbeli. Katolikus testvéreink minden misén elmondják bűnvalló imádságként, hogy gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással vétkezünk naponta. Nem is mindig vagyunk ennek a tudatában. Sokszor csak utólag jövünk rá, vagy rá sem jövünk. Isten azonban szeret. Megbocsát, ha őszintén erre kérjük. Azonban ránk is érvényes, amit Jézus többször is mondott: Menj el, és többé ne vétkezz! Azaz ne csak felismerd, megvalld, bocsánatot kérj, hanem törekedj arra, hogy ne élj vissza szeretetével!
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - " A szeretet soha el nem múlik." 2. rész
