KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - ,,A szeretet soha el nem múlik.'' 1. rész
Mit tehetünk kapcsolataink megerősítése érdekében? Készítsünk leltárt a szívünkről! Mennyire szeretem a környezetemben élőket? Az emberekkel való bánásmódom visszatükrözi-e.....
A legfontosabb a szeretet, nemcsak a földi élet végéhez közeledve, hanem egész életünkben.
A jó háziasszony, mielőtt hozzáfogna egy étel elkészítéséhez, megnézi, hogy minden hozzávaló a rendelkezésére áll-e. Amiből nincs otthon, azt meg kell vásárolni. Mi is készíthetünk leltárt lelki értelemben, a kapcsolatainkra vonatkozóan. Gondoljunk a körülöttünk élő emberekre! Eszünkbe jutnak nevek, személyek, arcok, akik fontosak, akikért mindent megtennénk, hogy a velük való jó kapcsolatunk megmaradjon. Bizonyára vannak a környezetünkben nehéz emberek is, a hozzájuk való viszonyulásunkat is érdemes megvizsgálni.
Nemrégiben láttam egy filmet, „Hallgass a szívedre!" címmel. Egy zenéléssel és zeneszerzéssel foglalkozó, egyébként felszolgálóként dolgozó huszonéves fiatalember volt a főszereplője. Az étteremben, ahol dolgozott, megismerkedett egy dúsgazdag, hallássérült lánnyal, akit az anyja valóságos rabságban tartott. A fiú persze nem felelt meg az anya elvárásainak, és mindent megtett, hogy a fiatalokat elválassza egymástól. Egy ideig sikerült is, a szerelem azonban erősebb volt az egyébként tisztességtelen eszközöket is bevető, erőszakos anya minden mesterkedésénél. A fiatalok boldogságát azonban beárnyékolta, hogy a fiúról kiderült, előrehaladott agydaganata van. Elkezdték neki a kemoterápiát, de előre megmondták, hogy maximum hetei lehetnek hátra. Mi számít ilyenkor (is)? A szeretet! Ezt a nagy igazságot a fiatalember is megfogalmazta, és boldognak tartotta magát, amiért átélhette az igaz szerelmet még akkor is, hogy tudta, meg vannak számlálva a napjai. A legfontosabb a szeretet, nemcsak a földi élet végéhez közeledve, hanem egész életünkben.
Mit tehetünk kapcsolataink megerősítése érdekében? Készítsünk leltárt a szívünkről! Vajon Isten túlcsorduló szeretetében élek? Mennyire szeretem a környezetemben élőket? Az emberekkel való bánásmódom visszatükrözi-e azt, ahogyan Isten bánik velem? Nem mindig könnyű szeretni. Van, akit kifejezetten nehéz. Nem könnyű szeretni azokat, akik megbántanak, akik szívfájdalmaink forrásai, akik kihasználnak, lenéznek, keresztbe tesznek, vagy akik mellett magányosak maradunk. Ne felejtsük el azonban, hogy a szeretet adásához először kapnunk kell, nem is akárkitől, hanem Istentől, aki előbb szeretett minket, mint ahogy bármilyen fogalmunk vagy elképzelésünk lett volna róla. Isten szeretete olyan, amilyennek Pál apostol leírja: „A szeretet soha el nem múlik." /1. Korintus 13,8/
Nemrégiben láttam egy filmet, „Hallgass a szívedre!" címmel. Egy zenéléssel és zeneszerzéssel foglalkozó, egyébként felszolgálóként dolgozó huszonéves fiatalember volt a főszereplője. Az étteremben, ahol dolgozott, megismerkedett egy dúsgazdag, hallássérült lánnyal, akit az anyja valóságos rabságban tartott. A fiú persze nem felelt meg az anya elvárásainak, és mindent megtett, hogy a fiatalokat elválassza egymástól. Egy ideig sikerült is, a szerelem azonban erősebb volt az egyébként tisztességtelen eszközöket is bevető, erőszakos anya minden mesterkedésénél. A fiatalok boldogságát azonban beárnyékolta, hogy a fiúról kiderült, előrehaladott agydaganata van. Elkezdték neki a kemoterápiát, de előre megmondták, hogy maximum hetei lehetnek hátra. Mi számít ilyenkor (is)? A szeretet! Ezt a nagy igazságot a fiatalember is megfogalmazta, és boldognak tartotta magát, amiért átélhette az igaz szerelmet még akkor is, hogy tudta, meg vannak számlálva a napjai. A legfontosabb a szeretet, nemcsak a földi élet végéhez közeledve, hanem egész életünkben.
Mit tehetünk kapcsolataink megerősítése érdekében? Készítsünk leltárt a szívünkről! Vajon Isten túlcsorduló szeretetében élek? Mennyire szeretem a környezetemben élőket? Az emberekkel való bánásmódom visszatükrözi-e azt, ahogyan Isten bánik velem? Nem mindig könnyű szeretni. Van, akit kifejezetten nehéz. Nem könnyű szeretni azokat, akik megbántanak, akik szívfájdalmaink forrásai, akik kihasználnak, lenéznek, keresztbe tesznek, vagy akik mellett magányosak maradunk. Ne felejtsük el azonban, hogy a szeretet adásához először kapnunk kell, nem is akárkitől, hanem Istentől, aki előbb szeretett minket, mint ahogy bármilyen fogalmunk vagy elképzelésünk lett volna róla. Isten szeretete olyan, amilyennek Pál apostol leírja: „A szeretet soha el nem múlik." /1. Korintus 13,8/
Lejegyezte: Tóth Márta kórházlelkész
