KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel
Norvég kutatók tanulmányozták a baromfiudvar kasztrendszerét, és arra a következtetésre jutottak, hogy csipkedési rangsort lehet felfedezni. Van, amelyik állat mindenkit csipked, van, akit mindenki csipked, az összes többi pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Ez a jelenség valamilyen formában az emberek között sem ismeretlen, Istennél azonban nincs helye a baromfiudvar csípéseinek.
Gyermekkoromból emlékszem, hogy szüleimnek gyakran okozott fejtörést a baromfik egymásra támadása. Annyira csipkedték egymást, hogy volt közülük, amelyik el is vérzett volna, ha nem vágjuk le idejében. Norvég kutatók tanulmányozták a baromfiudvar kasztrendszerét, és arra a következtetésre jutottak, hogy csipkedési rangsort lehet felfedezni. Van, amelyik állat mindenkit csipked, van, akit mindenki csipked, az összes többi pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Ez a jelenség valamilyen formában az emberek között sem ismeretlen, Istennél azonban nincs helye a baromfiudvar csípéseinek.
A hosszan tűrő, jóságos, nem irigykedő szeretet két fontos jellemzője, hogy: nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Hogyan tudok másokat szeretni, ha mindig magammal vagyok elfoglalva? Hogyan tudok Istenre mutatni, ha mindig csak magam körül forgok? Hogyan látja meg valaki egyáltalán Isten munkáját az életemben, ha a baromfiudvar erőszak szülte hierarchiájában élek? Mi a megoldás? Irányváltás! A felfelé törekvés világában válasszuk a lefelé törekvés szolgai formáját. Aki lefelé törekszik, felfelé növekszik, azaz lélekben gazdagodik. „... alázattal egymást különbnek tartsátok magatoknál." - írja Pál apostol a filippibeli gyülekezetnek /2. rész 3. vers/. Jézus ezt tette. Megalázta magát. Hogy ez pontosan milyen mélyre szállást jelentett, arról csak szerény fogalmaink vannak, igazából el sem tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent. Csak sejtjük, de már ez a sejtés is nagy hálára kell, hogy indítson bennünket. Eljött a mi világunkba, lemondott mennyei dicsőségéről. Miért? Mert ilyen a SZERETET. Önmaga elé helyezi a szeretett lényt. Mindennél fontosabbak vagyunk neki, mert szeret. Arra bátorít, hogy kövessük példáját! Vályi-Nagy Ervin kiváló teológus professzor az alulmaradni tudás művészetéről ír. Ez nem arra vonatkozik csupán, amikor mások elnyomnak, hanem azokra az esetekre is, amikor személyes szabadságomban áll dönteni, választani, a másikat előtérbe helyezni. Úgy bánni a másikkal, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak.
Úgy akarsz-e szeretni másokat, ahogyan Isten szeret? Fürödj az Ő szeretetében örömmel lubickolva, és kérd, hogy olyan szeretettel töltse meg a szívedet, amit érdemes továbbadni, ami képessé tesz arra, hogy másokat magad elé helyezd!
Legyen imádságunkká: „Szeress jó reménységgel, mely nem ejt szégyenben; atyafi szeretettel építsél éltemben, hogy szívből szerethessem felebarátomat, és ebben ne keressem csak az én hasznomat." /493. dicséret 5. verse/
A hosszan tűrő, jóságos, nem irigykedő szeretet két fontos jellemzője, hogy: nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Hogyan tudok másokat szeretni, ha mindig magammal vagyok elfoglalva? Hogyan tudok Istenre mutatni, ha mindig csak magam körül forgok? Hogyan látja meg valaki egyáltalán Isten munkáját az életemben, ha a baromfiudvar erőszak szülte hierarchiájában élek? Mi a megoldás? Irányváltás! A felfelé törekvés világában válasszuk a lefelé törekvés szolgai formáját. Aki lefelé törekszik, felfelé növekszik, azaz lélekben gazdagodik. „... alázattal egymást különbnek tartsátok magatoknál." - írja Pál apostol a filippibeli gyülekezetnek /2. rész 3. vers/. Jézus ezt tette. Megalázta magát. Hogy ez pontosan milyen mélyre szállást jelentett, arról csak szerény fogalmaink vannak, igazából el sem tudjuk képzelni, hogy ez mit jelent. Csak sejtjük, de már ez a sejtés is nagy hálára kell, hogy indítson bennünket. Eljött a mi világunkba, lemondott mennyei dicsőségéről. Miért? Mert ilyen a SZERETET. Önmaga elé helyezi a szeretett lényt. Mindennél fontosabbak vagyunk neki, mert szeret. Arra bátorít, hogy kövessük példáját! Vályi-Nagy Ervin kiváló teológus professzor az alulmaradni tudás művészetéről ír. Ez nem arra vonatkozik csupán, amikor mások elnyomnak, hanem azokra az esetekre is, amikor személyes szabadságomban áll dönteni, választani, a másikat előtérbe helyezni. Úgy bánni a másikkal, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak.
Úgy akarsz-e szeretni másokat, ahogyan Isten szeret? Fürödj az Ő szeretetében örömmel lubickolva, és kérd, hogy olyan szeretettel töltse meg a szívedet, amit érdemes továbbadni, ami képessé tesz arra, hogy másokat magad elé helyezd!
Legyen imádságunkká: „Szeress jó reménységgel, mely nem ejt szégyenben; atyafi szeretettel építsél éltemben, hogy szívből szerethessem felebarátomat, és ebben ne keressem csak az én hasznomat." /493. dicséret 5. verse/
Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel
