KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - A szeretet mindent remél

Amikor ezt az Igét tanulmányoztuk a kórházi istentiszteleten, éppen a reménység vasárnapja volt. Nagy szükségünk van a reménységre és a reménységben való megerősödésre. Nem akármilyen reménységről van szó, hanem élő, Krisztusban gyökerező reménységről. Télen, amikor a természetben minden az elmúlást juttatja eszünkbe, jó nekünk az örök élet reménységével tekinteni az életünkre és szeretteink életére. Ma, amikor az egész világ tele van bizonytalansággal, munkanélküliséggel, kilátástalansággal, gazdasági és erkölcsi válsággal, felbecsülhetetlen kincs, ha van kapaszkodónk, akire mindig, minden körülmény között számíthatunk, és ez Jézus Krisztus. Már a tudományos kutatások is elismerik a hit, a vallás egészségmegőrző, jótékony hatását. Vándor Gyula bácsi énekét idézve: „Reménység, reménység, a holnap felől is reménység, reménység, reménység, megtart, ha jön a kétség."
Mit jelent ez a hétköznapi gyakorlatban? Nem elég az Igét hallgatni, olvasni, kívülről idézni, az életünkre kell alkalmazni egészen személyesen. Könnyű a másikat biztatni, ha nem én vagyok bajban. Nehéz reménykedni, amikor összegyűlnek a felhők a fejünk fölött, és nem látjuk a reménység sugarait. Így volt ezzel a kérdéssel Nóé és családja is, amikor Isten özönvizet bocsátott a földre, őket pedig menedékként bezárta egy bárkába. Rettenetes érzés lehetett, hogy körülöttük minden és mindenki elpusztult, és nem tudták, mikor szabadulhatnak ki a hatalmas hajóból. Ugyanakkor óriási dolog lehetett megmenekülni. Amikor hosszú idő eltelte után a bárka végre megfeneklett, Nóé kinyitotta az ablakát. Holló majd galamb kiröptetésével győződött meg arról, hogy száradásnak indult-e a föld. Hetek teltek el, mire a galamb úgy tért vissza, hogy leszakított olajfalevél volt a csőrében. Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. Bizonyosság volt ez a reménykedő családnak, hogy érdemes reménykedni. Bizonyosság ez nekünk is, akikkel előfordul, hogy időnként azt érezzük, mint a zsoltáríró: „Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!" /Zsoltárok 69,2/ Higgyük el, hogy a bennünket körülvevő víznél hatalmasabb az Úr! Előtte semmi sem legyőzhetetlen. Éltessen ez a keresztyén reménység, amiről Pál apostol így tesz bizonyságot: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket." /2. Korintus 1,3-4/ Adjon nekünk hittel teljes, Krisztusban gyökerező, élő reménységet a mi Urunk, és merjük ezt továbbadni reménységre vágyó felebarátainknak is!