KÓRHÁZMISSZIÓI HÍRADÁS - A jelentéktelenségtől való félelem legyőzése
Sokan vannak, akik értéktelennek tartják magukat vagy éppen a környezetük tartja őket annak. Ideje szembenéznünk a jelentéktelenségtől való félelemmel! Vegyük ezt nagyon komolyan! Az attól való félelem, hogy nem érünk semmit, önbeteljesítő jóslattá válva tönkre teheti az életünket. Ha állandóan negatív a hozzáállásunk önmagunkkal kapcsolatban, ezt sugározzuk mások felé is, és végül mi magunk is elhisszük, hogy értéktelenek vagyunk.
Pár héttel ezelőtt a kórházi istentiszteleten sorozatot indítottunk a félelem nélküli élet lehetőségéről, ill. arról, hogy Jézus Krisztus hogyan tud úrrá lenni a félelmeinken. Vannak természetes, az élethez hozzátartozó félelmek, amik védelmünket szolgálják, de vannak olyan jellegűek is, amik elhatalmasodva akár meg is betegíthetnek. Egészséges önismeretre, istenismeretre és emberismeretre van szükség ahhoz, hogy megfelelően kezelni tudjuk a félelmeinket. Ez a folyamat földi életünk végéig tart, ami azt is jelenti, hogy közben növekedhetünk, fejlődhetünk a megismerés útján.
Jézus így biztat bennünket a jelentéktelenségtől való félelmeink szorításában: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. NE FÉLJETEK TEHÁT: TI SOK VERÉBNÉL ÉRTÉKESEBBEK VAGYTOK." /Máté evangéliuma 10,29-31/ Az értéktelenségtől, fontosságtól való félelem sokszor nem is tudatosodik bennünk, csak egyszerűen el kezdünk aggódni az életünk alakulása felől, és úgy érezzük, hogy elfelejtenek, leírnak bennünket, másnak tulajdonítják a mi érdemünket, senki sem törődik velünk, mert nem érünk annyit, nem hív fel senki, nem köszönt fel senki, stb. Természetes, hogy vágyunk a másik ember figyelmére, elismerésére. Jézus ezt a vágyunkat akarja megfelelő mederbe terelni, amikor felhívja rá a figyelmünket, hogy gondolkozzunk el azon, milyen értékesek vagyunk az Úr Isten szemében! Előtte még a hajunk szálai is számon vannak tartva. Erre még azaz ember sem képes, akinek hull a haja. Neki azonban fontosak vagyunk, mint a verebek, amelyek értéke az akkori legkisebb pénzegységben fejezhető ki. Sokan vannak, akik értéktelennek tartják magukat vagy éppen a környezetük tartja őket annak. Ideje szembenéznünk a jelentéktelenségtől való félelemmel! Vegyük ezt nagyon komolyan! Az attól való félelem, hogy nem érünk semmit, önbeteljesítő jóslattá válva tönkre teheti az életünket. Ha állandóan negatív a hozzáállásunk önmagunkkal kapcsolatban, ezt sugározzuk mások felé is, és végül mi magunk is elhisszük, hogy értéktelenek vagyunk. Pontosan azt az eredményt érjük el, amitől rettegünk, és akkor életfogytig tartó nyomorúságra ítéljük magunkat. Ráadásul ellentmondunk Istennek, megkérdőjelezzük szeretetét, gondviselését, ítélőképességét, kritizáljuk ízlését. „Csodálatosak alkotásaid..." - írja a Szentírás /Zsoltárok 139,14/. Isten ötletei vagyunk, Neki pedig csak jó ötletei vannak. „Mert az ő alkotásai /remekművei/ vagyunk Krisztus Jézusban azokra a jótettekre teremtve, amelyeket előre elkészített az Isten azért, hogy azokban járjunk." /Efézusi levél 2,10/
„Isten megtalálja a szépségedet, amit az évek maguk alá temetnek, a szikrát, melyet az idő ki akar oltani." - írja Max Lucado, Félelem nélkül című könyvében. Isten, Aki lát téged, szereti azt, akit lát. Fontos vagy nekem! - mondja Isten. Higgyük el neki, próbáljunk meg így tekinteni magunkra és másokra is!
Jézus így biztat bennünket a jelentéktelenségtől való félelmeink szorításában: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. NE FÉLJETEK TEHÁT: TI SOK VERÉBNÉL ÉRTÉKESEBBEK VAGYTOK." /Máté evangéliuma 10,29-31/ Az értéktelenségtől, fontosságtól való félelem sokszor nem is tudatosodik bennünk, csak egyszerűen el kezdünk aggódni az életünk alakulása felől, és úgy érezzük, hogy elfelejtenek, leírnak bennünket, másnak tulajdonítják a mi érdemünket, senki sem törődik velünk, mert nem érünk annyit, nem hív fel senki, nem köszönt fel senki, stb. Természetes, hogy vágyunk a másik ember figyelmére, elismerésére. Jézus ezt a vágyunkat akarja megfelelő mederbe terelni, amikor felhívja rá a figyelmünket, hogy gondolkozzunk el azon, milyen értékesek vagyunk az Úr Isten szemében! Előtte még a hajunk szálai is számon vannak tartva. Erre még azaz ember sem képes, akinek hull a haja. Neki azonban fontosak vagyunk, mint a verebek, amelyek értéke az akkori legkisebb pénzegységben fejezhető ki. Sokan vannak, akik értéktelennek tartják magukat vagy éppen a környezetük tartja őket annak. Ideje szembenéznünk a jelentéktelenségtől való félelemmel! Vegyük ezt nagyon komolyan! Az attól való félelem, hogy nem érünk semmit, önbeteljesítő jóslattá válva tönkre teheti az életünket. Ha állandóan negatív a hozzáállásunk önmagunkkal kapcsolatban, ezt sugározzuk mások felé is, és végül mi magunk is elhisszük, hogy értéktelenek vagyunk. Pontosan azt az eredményt érjük el, amitől rettegünk, és akkor életfogytig tartó nyomorúságra ítéljük magunkat. Ráadásul ellentmondunk Istennek, megkérdőjelezzük szeretetét, gondviselését, ítélőképességét, kritizáljuk ízlését. „Csodálatosak alkotásaid..." - írja a Szentírás /Zsoltárok 139,14/. Isten ötletei vagyunk, Neki pedig csak jó ötletei vannak. „Mert az ő alkotásai /remekművei/ vagyunk Krisztus Jézusban azokra a jótettekre teremtve, amelyeket előre elkészített az Isten azért, hogy azokban járjunk." /Efézusi levél 2,10/
„Isten megtalálja a szépségedet, amit az évek maguk alá temetnek, a szikrát, melyet az idő ki akar oltani." - írja Max Lucado, Félelem nélkül című könyvében. Isten, Aki lát téged, szereti azt, akit lát. Fontos vagy nekem! - mondja Isten. Higgyük el neki, próbáljunk meg így tekinteni magunkra és másokra is!
