Emlékezés a Holocauszt gyulai áldozataira
A gyulai izraelita temetőben minden év június végén egy maroknyi csoport hajt fejet a második világháború zsidó mártírjainak emléke előtt, és elhelyezi a gyász apró kavicsait az áldozatok nevét megörökítő emlékmű talapzatán.
A holokauszt a huszadik század kataklizmáinak egyike volt, amely egy népcsoport teljes kiirtását tűzte ki célul.
1938-tól három törvény és számos megszorító rendelkezés lehetetlenítette el fokozatosan a származásuk alapján zsidónak minősített magyar állampolgárokat. 1944 áprilisában a megkülönböztető sárga csillag viselését rendelték el számukra, május elejétől gettókba hurcolták őket.
Holocauszt-emlékmű a gyulai zsidó temetőben
A gettózás a deportálások előkészítését szolgálta. „amikor megtudtuk, hogy a nagyváradiakat elvitték, még mindig abban a hiedelemben voltunk, hogy velünk ez nem történhet meg, mi itt az anyaországban vagyunk" - emlékezett vissza dr. Diósi Imréné Fodor Magdolna egy vele készített interjúban. A helybeli zsidókat 1944. június 16-án szállították át a békéscsabai gyűjtőtáborba. Az elhurcolás előtt a rendőrség szigorú és könyörtelen motozást tartott. Elkobozták a gettóba kényszerített emberek utolsó értékeit: karikagyűrűket, karórákat, pénzeket, betétkönyveket, ékszereket, töltőtollakat, ceruzákat. Mindezeket a rendőrségen „bűnjeljegyzékbe" foglalták, majd átadták a korabeli pénzügyigazgatóságnak. Mindannyiukat megfosztották személyazonosságukat igazoló hivatalos okmányaiktól. Már nemcsak másodrendű állampolgárok voltak, hanem a nemzetből kitagadott hontalanok. Békéscsabán még tíz napot töltöttek, embertelen körülmények között, majd június 26-án elindult a marhavagonokból álló szerelvény az elhurcoltak számára ismeretlen úti cél felé. Dr. Kereskényi Miklósné írása bővebben: http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&item=&akadaly=&nyelv=hu&menuparam_8=4737&menuparam_24=6
Forrás: Békés Megyei Levéltár
