Elhunyt G. Vass István

Mint a Magyar Országos Levéltár nyugdíjas munkatársa, élete végéig rendszeresen bejárt dolgozni a Hess András téri épület harmadik emeletén lévő kis szobájába. Vass István tartalmas és eredményes szakmai-tudományos pályát futott be. Az egyetem elvégzése után 1965-től másfél évtizeden át történész-muzeológusként, 1970-től igazgató-helyettesként tevékenykedett a Békés megyei múzeumi szervezetben, közben doktori címet szerzett. Munkájának elismeréseként számos kitüntetést kapott, önmaga így emlékezik erre: "Az 1970-es években kétszer kaptam meg a miniszteri elismerést, ami akkor a „Szocialista Kultúráért" címet viselte, utána hosszú csönd, majd 2003-ban kaptam meg a Széchenyi Ferenc emlékérmet, ami ma ugyanolyan rangú miniszteri elismerés. Megkaptam még az Ember Győző díjat is, ami a Magyar Országos Levéltár egyik legrangosabb elismerése."

 

„1942-ben születtem. Szüleim földművesek voltak Békés megyében, Gádoroson. A háború előtt 3 holdon gazdálkodtak, ami egy gabonatermelő vidéken nem nagy vagyon, de szorgalmas emberek voltak, és amíg a háború nem jött, addig házat tudtak venni, megvetették a családi élet alapjait. Örökség folytán aztán később 5 holdra gyarapodott ez a „birtok". De az '50-es évektől jött a tsz-esítés, és ez is okozta, hogy a család sorsa nem úgy alakult, ahogyan eltervezték. A bátyáimnak - családfenntartó nem lévén - már az általános iskola elvégzése után, 14 éves koruktól dolgozni kellet: részben a saját földünkön, részben cséplőgépnél, a mezőgazdaságban itt-ott vállaltak bérmunkát, ezzel biztosították a megélhetésünket. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert az ő áldozatvállalásuk is benne van abban, hogy továbbtanulhattam. Nekem már nem kellett az ő útjukat követni." Vallotta G. Vass István az Ember Győző-díj átvétele alkalmából 2004-ben.

Az Új Magyar Központi Levéltár megszűnése után 1992-től 1994-ig a Magyar Országos Levéltár egyik főigazgató-helyettese, ezt követően főlevéltárosa, címzetes főigazgatója. 1998-2003 között ismét főosztályvezető. 2005-ben vonult nyugállományba, de sokat dolgozott ezután is. Számos komoly levéltári feladat elvégzése fűződik a nevéhez: példaként az 1980-as évekből a vállalati osztály megszervezése, az 1990-es évek elejéről a kárpótlással összefüggő hatalmas adatszolgáltatási munka vezénylése és a volt Országos Tervhivatal iratanyagának feldolgozása említhető. 1992-ben nagy részt vállalt a Magyar Országos Levéltár új szervezetének kialakításából. Egyik élharcosa volt a levéltári kutatások szabaddá tételéért folytatott küzdelemnek. Tudományos tevékenységének gazdagságára színvonalas kiadványainak, tanulmányainak sokasága a bizonyíték. G. Vass István jelentős részt vállalt a Gádorosi füzetek sorozatban, a legutóbbi kötetben a Békés Megyei Levéltárban őrzött forrásokra támaszkodva írt a Rákosi-korszak gádorosi hétköznapjairól.

 Az Ember Győző-Díj átvétele alkalmából tartott előadás (2004)

G. Vass István nagy űrt hagyott maga után, nehéz lesz őt pótolni. Szakmai és tudományos eredményei maradandóak, a fiatal levéltáros generációk okulására szolgálóak. A Magyar Országos Levéltár és a levéltáros szakma tisztelettel adózik a kiváló szakember emléke előtt. 

Forrás: Békés Megyei Levéltár