Ecsegfalva rövid története a 20. században
A település 1949-ig Dévaványa nagyközség része volt Pusztaecseg néven, ekkor lett önálló a település, majd 1950-ben a község nevét Ecsegfalvára változtatták. Az 1950-es megyerendezéskor a község Jász-Nagykun-Szolnok megyétől Békés megyéhez került át.
1950-től Ecsegfalva a gyomai járáshoz tartozott, majd 1966-ban átkerült a szeghalmi járáshoz. 1984-től a járások megszűnésével Gyomaendrőd városi jogú nagyközség környékéhez tartozott. 1981-ben a megyei felsőbb szervek javasolták a községnek, hogy Dévaványával közös tanácsot alakítsanak, ezt a község vezetése és a lakosság is ellenezte, s végül sikerült megtartani önálló tanácsú község státuszt. A község vezetése a következőképpen indokolta a közös tanács elutasítását.
Bár Ecsegfalva azonos távolságra van Kisújszállástól és Dévaványától, de inkább Kisújszállás vonzáskörzetébe tartozik. A községből inkább Kisújszállásra járnak dolgozni is, tanulni is, nem Dévaványára. Az egészségügyi ellátás és az áruellátás szempontjából is Kisújszállást részesítették előnyben az ecsegfalviak. A közös tanács létrehozásával a község népesség megtartó ereje is csökkent volna. Az 1970–80-as években az önállóság megtartásáért küzdött a község.
Ecsegfalva népessége 1949-ben már elérte az 1958 főt, ez a szám 1960-ban 2223-ra nőtt, majd a lakosság folyamatosan csökkeni kezdett. 2003 végére kisebb mértékben nőtt a lakónépesség (1446 fő), amely főleg a bevándorlásnak volt köszönhető.
II. világháborús emlékmű Ecsegfalván
Ecsegfalvára az 1920-as években vegyesen települtek reformátusok és katolikusok. A reformátusok főként Dévaványáról, a katolikusok Endrődről érkeztek. 1938-ban a dévaványai egyházközség állandó káplánt helyezett ki Pusztaecsegre a fiatal, ambiciózus lelkész, Benke István személyében. A templom építése – lakossági pénzgyűjtő akció folytán – 1942-ben kezdődött el. 1994-ben Kay Lajos amerikai-magyar festő oltárkép adományával gazdagodott a templom.
Harangláb
Az első elemi iskolát a Magyar Katolikus Vallásalap hozta létre az épülő településen 1925-ben. Első tanító 1928-ig Nacsádi Árpád volt, őt Lengyel Károlyné Bárány Klára váltotta, aki 33 évig, haláláig Ecsegfalván tanított. 1930-ban készült el a református egyház iskolája, melynek első tanítói Ritoók Sándor és felesége voltak. Pusztaecseg lakossága főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott. A legfontosabb szántóföldi növény a búza volt. Állattartásban a juhtenyésztés szerepe volt hangsúlyos.
Szarvasmarhák a község határában (2010)
Először a Nagykunsági Állami Gazdaság alakult meg kenderes-szigeti központtal 1947-ben, majd mezőgazdasági gépállomás is létesült a községben. Az első termelőszövetkezet 1948-ban alakult meg Vörös Csillag néven. 1952-ben már 8 tsz működött a községben. 1959-ben a megszűnések és átszervezések miatt maradt 3 tsz egyesült Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven. Egyik legfontosabb termesztett növénye a búza mellett a rizs volt, 1957-ben már 1200 kat. holdon folyt a rizstermesztés az állami gazdaságban.
A község környéke máig megőrizte természetes szépségét, gazdag madárvilág jellemzi. 1984-ben nyilvánították védetté és hozták létre az Ecsegpusztai Természetvédelmi Területet. A környék kiválóan alkalmas vadászat céljára és az ebből adódó vadászturizmusra.
Forrás: Békés Megyei Levéltár
