Az onkológiai gondozás folytatódik!
Az onkológiai gondozók hálózatát több évtizede szervezték meg, a daganatos betegek ellátásának akkori lehetőségeit figyelembe véve. Azokban az időkben a kezelés szinte egyetlen lehetősége a mihamarabbi műtét volt a megfelelő osztályon, a sugárkezelést hagyományos röntgenterápiás berendezésekkel általában a röntgen osztályokon végezték, s a - mai lehetőségekhez képest még gyermekcipőben járó - gyógyszeres kezelés vagy a műtétet végző helyen, vagy általános profilú belgyógyászatokon zajlott.
Az onkológiai gondozók hálózatát több évtizede szervezték meg, a daganatos betegek ellátásának akkori lehetőségeit figyelembe véve. Azokban az időkben a kezelés szinte egyetlen lehetősége a mihamarabbi műtét volt a megfelelő osztályon, a sugárkezelést hagyományos röntgenterápiás berendezésekkel általában a röntgen osztályokon végezték, s a - mai lehetőségekhez képest még gyermekcipőben járó - gyógyszeres kezelés vagy a műtétet végző helyen, vagy általános profilú belgyógyászatokon zajlott. Ahhoz, hogy a betegekről adatokat szerezzenek, ezek feldolgozásával a fejlesztés szükségességét, irányait meghatározzák, elengedhetetlen volt a rosszindulatú daganatos betegekkel célzottan foglalkozó hálózat létrehozása, azaz az onkológiai gondozók kialakítása.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a „rákszűrés" (mely természetesen nem valamennyi, a szervezetben előforduló, több száz tumorféleség, hanem a méhnyakrák és rákelőző állapotainak felismerését tette lehetővé) is a gondozókhoz kapcsolódott, mivel ezekben elsősorban szülész-nőgyógyász szakorvosok dolgoztak. Gyulán - néhai dr. Bálint János főorvos úr idejében - a gondozó kiemelt feladatának tekintette a szűrést, de már akkor is voltak olyan jelek, melyek arra utaltak, hogy a gondozó - egyéb, a daganatos betegeket ellátó szervezeti egység hiányában - az onkológiai osztály szakrendelésének egyes feladatait is ellátja.
Azóta sok víz folyt le a Körösökön, s sok minden történt az onkológiában is. Új vegyületek kerültek felfedezésre, nemcsak a hagyományos citosztatikus és hormon-vegyületek csoportjában, hanem egyes daganatokban azonosítható, biológiai „célpontokra" ható szerekként. Ezek hatásos alkalmazásához, a kezelésre várhatóan reagáló betegek azonosításához a patológiai (kórszövettani, molekuláris biológiai) vizsgálatok elengedhetetlenekké váltak, s a hatásosság lemérését a korszerű képalkotó diagnosztika biztosítja. A sugárterápia új eszközei, a nagyenergiájú sugárforrások, a daganatok nagy pontossággal történő pusztítását és a környező szervek kímélését lehetővé tevő, CT-vizsgálatok alapján készített minden betegre egyéni besugárzási tervek sokkal nagyobb sugármennyiség (dózis) biztonságos leadását teszik lehetővé. A mind nagyobb mértékben és egyre gyorsabban szaporodó ismeretanyag naprakész ismerete meghaladja egy - bármilyen felkészült és lelkiismeretes - orvos képességeit, s több szakorvos együttműködésére, az onkoteam-re, speciális „sokszakmás konzíliumra" van szükség a lehető legjobb terápiás javaslat megfogalmazásához. A daganatkezelés egyéb lehetőségeinek fejlődésével az „azonnali műtét" elve túlhaladottá vált, s a sebészi megoldást a komplex daganatellenes kezelésben akkor javasoljuk, amikor az a legnagyobb előnyt jelenti (nemzetközi vizsgálatok eredményeinek elemzése alapján) a betegeknek.
Ahhoz, hogy a gyorsan gyarapodó ismereteket naprakészen használhassuk a betegek kezelésében, létrejöttek a rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek ellátására szervezett, ezt elsődleges feladatként végző onkológiai osztályok. Ezekben kellő számú klinikai onkológus szakorvos dolgozik, a daganatellenes kezelés eredményes és biztonságos kivitelezésében jártas szakdolgozókkal vállvetve; több helyen (így Békés megyében is) nagyenergiájú, korszerű sugárterápiás berendezések kerültek telepítésre, sugárterápiás szakorvosok, fizikusok, asszisztensek együttműködésével végezve a besugárzást. Az itt kezelt betegek az onkológiai osztályok szakrendeléseire jártak és járnak kontrollra. Évek alatt bár, de végre megteremtődött annak lehetősége is, hogy az erre alkalmas, megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, valamint gyakorlattal rendelkező megyei onkológiai osztályok, a diagnosztika és szükség esetén az egyéb, kiegészítő terápia lehetőségeit biztosítani tudó kórházakban onkológiai központokká váljanak (mint Gyulán a Megyei Onkológiai Centrum is). Természetes, hogy a centrumok orvosai - a betegek előző kezeléseire vonatkozó adatok, speciális szakmai ismereteik, s a mind határozottabban megfogalmazódó ajánlások alapján - maguk kívánták kontrollálni a betegeket, felmérve az eredményeket és a munka további javításának lehetőségeit keresve.
Elérkeztünk tehát arra a pontra, amikor két párhuzamos betegellátó rendszer - az onkológiai centrumok és gondozók - fenntartása feleslegessé és az anyagi forrásokat indokolatlanul megosztóvá vált, mivel a gondozókban semmi olyan tevékenységet nem végeztek és végeznek, amit a centrumokban nem látnának el. Felejtsük el azt a régi, évtizedekkel ezelőtt idejét múlt szemléletet, hogy a méhnyakrák felfedezését célzó nőgyógyászati vizsgálat, a méhnyak daganatainak szűrése az onkológia feladata. Ez nőgyógyászati tevékenység, melynek az onkológiához csak olyan távoli köze van, mint a röntgen-mammográfiás szűrésnek, a székletből a rejtett bélvérzés kimutatásának, vagy bármely daganat panaszok, tünetek alapján történő diagnosztizálásához. Ezekhez más szakképesítés és gyakorlat szükséges, s a felfedezett és igazolt daganatok kezelésére ad javaslatot az onkológia, pontosabban a már több cikkben bemutatott, minden beavatkozást a legnagyobb siker reményét keltő sorrendben ajánló onkoteam. A klinikai onkológiai szakvizsgához klinikai alapszakvizsga szükséges, de nem feltétlenül nőgyógyászat. A Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórháza Megyei Onkológiai Központjából dolgozó onkológusok sugárterápia, belgyógyászat, bőrgyógyászat, aneszteziológia és intenzív terápia végzettséggel rendelkeznek, de nőgyógyász nincs köztük, s a gyakorlat igazolta, hogy nincs is rá szükség, mivel konzíliumot bármikor tudnak - más szakmákhoz hasonlóan, a nőgyógyászoktól is - kérni.
A Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórházában is - több évtizedes, áldozatos munka után, az ott dolgozók tevékenységét megköszönve, s a további munkavégzés lehetőségét változatlanul biztosítva számukra - megszűnt az onkológiai gondozó.
Elkerülhetetlen ilyenkor az a kérdés, hogy mi lesz a betegekkel? Hova fordulhatnak, hova járhatnak ezután. A válasz egyszerű: ahova betegségük, panaszaik alapján tartoznak. Azok, akik rosszindulatú daganatos betegségük ellenőrzése, az esetleg szükséges gyógyszerek felírása vagy a mammográfiás emlőszűrésen felfedezett gyanús elváltozás kivizsgálása miatt kerültek az onkológiai gondozóba, azokat a Megyei Onkológiai Centrum szakrendelésein várjuk és a nemzetközileg elfogadott javaslatoknak megfelelően végezzük el az ellenőrző vizsgálatokat, s ha - ne adj Isten! - a betegség kiújulását észlelnénk, végezzük oki és tüneti kezelésüket. Azok viszont, akik nőgyógyászati panaszok, tünetek vagy a rendszeres, szűrési célú vizsgálatok miatt jártak a gondozóba, azok a nőgyógyászati szakrendelésen jelentkezzenek. (Természetesen, ha ott nőgyógyászati daganat kerül felfedezésre, akkor a betegeket az onkológiai szakrendelésre, onkoteam-re szükséges irányítani, hogy a megfelelő kivizsgálás után a lehető legjobb kezelést javasolhassuk számukra).
Eddig az onkológia nagy változásai, a gyógyszerek és a kezelési módszerek fejlődése, ezek hozzáférésének biztosítása, az erre specializálódott munka-csoportokkal működő onkológiai centrumok rendszerének kialakítása volt az elsődleges feladat. Most, hogy ezek - a hazai lehetőségeket figyelembe véve - megvalósulni látszanak, eljött annak az ideje, hogy a korábban elképzelhetetlenül hatásos, de egyben sokszor rendkívül költséges diagnosztikus és terápiás eszköztár ne egy-egy, a gondozóban dolgozó szakorvos véleménye, hanem többek egyesített tudása révén kerüljön alkalmazásra. Az onkológiai gondozók hosszú időn át a daganatos betegekkel foglalkozó egyedüli munkahelyek voltak, majd a mind jobban megerősödő onkológiai központok egyre több feladatukat vették át, s mostanra már „elfogyott" az a tevékenység, amit végezzenek. Köszönjük hát meg nekik, hogy sokáig és sokat tettek a daganatos betegekért, s reméljük, hogy betegeink mihamarabb megtalálják gondozásuk korszerű munkahelyeit, s a gondozók munkatársai az egészségügyben - talán kicsit más területen - továbbra is végzik majd áldozatos munkájukat.
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a „rákszűrés" (mely természetesen nem valamennyi, a szervezetben előforduló, több száz tumorféleség, hanem a méhnyakrák és rákelőző állapotainak felismerését tette lehetővé) is a gondozókhoz kapcsolódott, mivel ezekben elsősorban szülész-nőgyógyász szakorvosok dolgoztak. Gyulán - néhai dr. Bálint János főorvos úr idejében - a gondozó kiemelt feladatának tekintette a szűrést, de már akkor is voltak olyan jelek, melyek arra utaltak, hogy a gondozó - egyéb, a daganatos betegeket ellátó szervezeti egység hiányában - az onkológiai osztály szakrendelésének egyes feladatait is ellátja.
Azóta sok víz folyt le a Körösökön, s sok minden történt az onkológiában is. Új vegyületek kerültek felfedezésre, nemcsak a hagyományos citosztatikus és hormon-vegyületek csoportjában, hanem egyes daganatokban azonosítható, biológiai „célpontokra" ható szerekként. Ezek hatásos alkalmazásához, a kezelésre várhatóan reagáló betegek azonosításához a patológiai (kórszövettani, molekuláris biológiai) vizsgálatok elengedhetetlenekké váltak, s a hatásosság lemérését a korszerű képalkotó diagnosztika biztosítja. A sugárterápia új eszközei, a nagyenergiájú sugárforrások, a daganatok nagy pontossággal történő pusztítását és a környező szervek kímélését lehetővé tevő, CT-vizsgálatok alapján készített minden betegre egyéni besugárzási tervek sokkal nagyobb sugármennyiség (dózis) biztonságos leadását teszik lehetővé. A mind nagyobb mértékben és egyre gyorsabban szaporodó ismeretanyag naprakész ismerete meghaladja egy - bármilyen felkészült és lelkiismeretes - orvos képességeit, s több szakorvos együttműködésére, az onkoteam-re, speciális „sokszakmás konzíliumra" van szükség a lehető legjobb terápiás javaslat megfogalmazásához. A daganatkezelés egyéb lehetőségeinek fejlődésével az „azonnali műtét" elve túlhaladottá vált, s a sebészi megoldást a komplex daganatellenes kezelésben akkor javasoljuk, amikor az a legnagyobb előnyt jelenti (nemzetközi vizsgálatok eredményeinek elemzése alapján) a betegeknek.
Ahhoz, hogy a gyorsan gyarapodó ismereteket naprakészen használhassuk a betegek kezelésében, létrejöttek a rosszindulatú daganatokban szenvedő betegek ellátására szervezett, ezt elsődleges feladatként végző onkológiai osztályok. Ezekben kellő számú klinikai onkológus szakorvos dolgozik, a daganatellenes kezelés eredményes és biztonságos kivitelezésében jártas szakdolgozókkal vállvetve; több helyen (így Békés megyében is) nagyenergiájú, korszerű sugárterápiás berendezések kerültek telepítésre, sugárterápiás szakorvosok, fizikusok, asszisztensek együttműködésével végezve a besugárzást. Az itt kezelt betegek az onkológiai osztályok szakrendeléseire jártak és járnak kontrollra. Évek alatt bár, de végre megteremtődött annak lehetősége is, hogy az erre alkalmas, megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, valamint gyakorlattal rendelkező megyei onkológiai osztályok, a diagnosztika és szükség esetén az egyéb, kiegészítő terápia lehetőségeit biztosítani tudó kórházakban onkológiai központokká váljanak (mint Gyulán a Megyei Onkológiai Centrum is). Természetes, hogy a centrumok orvosai - a betegek előző kezeléseire vonatkozó adatok, speciális szakmai ismereteik, s a mind határozottabban megfogalmazódó ajánlások alapján - maguk kívánták kontrollálni a betegeket, felmérve az eredményeket és a munka további javításának lehetőségeit keresve.
Elérkeztünk tehát arra a pontra, amikor két párhuzamos betegellátó rendszer - az onkológiai centrumok és gondozók - fenntartása feleslegessé és az anyagi forrásokat indokolatlanul megosztóvá vált, mivel a gondozókban semmi olyan tevékenységet nem végeztek és végeznek, amit a centrumokban nem látnának el. Felejtsük el azt a régi, évtizedekkel ezelőtt idejét múlt szemléletet, hogy a méhnyakrák felfedezését célzó nőgyógyászati vizsgálat, a méhnyak daganatainak szűrése az onkológia feladata. Ez nőgyógyászati tevékenység, melynek az onkológiához csak olyan távoli köze van, mint a röntgen-mammográfiás szűrésnek, a székletből a rejtett bélvérzés kimutatásának, vagy bármely daganat panaszok, tünetek alapján történő diagnosztizálásához. Ezekhez más szakképesítés és gyakorlat szükséges, s a felfedezett és igazolt daganatok kezelésére ad javaslatot az onkológia, pontosabban a már több cikkben bemutatott, minden beavatkozást a legnagyobb siker reményét keltő sorrendben ajánló onkoteam. A klinikai onkológiai szakvizsgához klinikai alapszakvizsga szükséges, de nem feltétlenül nőgyógyászat. A Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórháza Megyei Onkológiai Központjából dolgozó onkológusok sugárterápia, belgyógyászat, bőrgyógyászat, aneszteziológia és intenzív terápia végzettséggel rendelkeznek, de nőgyógyász nincs köztük, s a gyakorlat igazolta, hogy nincs is rá szükség, mivel konzíliumot bármikor tudnak - más szakmákhoz hasonlóan, a nőgyógyászoktól is - kérni.
A Békés Megyei Képviselőtestület Pándy Kálmán Kórházában is - több évtizedes, áldozatos munka után, az ott dolgozók tevékenységét megköszönve, s a további munkavégzés lehetőségét változatlanul biztosítva számukra - megszűnt az onkológiai gondozó.
Elkerülhetetlen ilyenkor az a kérdés, hogy mi lesz a betegekkel? Hova fordulhatnak, hova járhatnak ezután. A válasz egyszerű: ahova betegségük, panaszaik alapján tartoznak. Azok, akik rosszindulatú daganatos betegségük ellenőrzése, az esetleg szükséges gyógyszerek felírása vagy a mammográfiás emlőszűrésen felfedezett gyanús elváltozás kivizsgálása miatt kerültek az onkológiai gondozóba, azokat a Megyei Onkológiai Centrum szakrendelésein várjuk és a nemzetközileg elfogadott javaslatoknak megfelelően végezzük el az ellenőrző vizsgálatokat, s ha - ne adj Isten! - a betegség kiújulását észlelnénk, végezzük oki és tüneti kezelésüket. Azok viszont, akik nőgyógyászati panaszok, tünetek vagy a rendszeres, szűrési célú vizsgálatok miatt jártak a gondozóba, azok a nőgyógyászati szakrendelésen jelentkezzenek. (Természetesen, ha ott nőgyógyászati daganat kerül felfedezésre, akkor a betegeket az onkológiai szakrendelésre, onkoteam-re szükséges irányítani, hogy a megfelelő kivizsgálás után a lehető legjobb kezelést javasolhassuk számukra).
Eddig az onkológia nagy változásai, a gyógyszerek és a kezelési módszerek fejlődése, ezek hozzáférésének biztosítása, az erre specializálódott munka-csoportokkal működő onkológiai centrumok rendszerének kialakítása volt az elsődleges feladat. Most, hogy ezek - a hazai lehetőségeket figyelembe véve - megvalósulni látszanak, eljött annak az ideje, hogy a korábban elképzelhetetlenül hatásos, de egyben sokszor rendkívül költséges diagnosztikus és terápiás eszköztár ne egy-egy, a gondozóban dolgozó szakorvos véleménye, hanem többek egyesített tudása révén kerüljön alkalmazásra. Az onkológiai gondozók hosszú időn át a daganatos betegekkel foglalkozó egyedüli munkahelyek voltak, majd a mind jobban megerősödő onkológiai központok egyre több feladatukat vették át, s mostanra már „elfogyott" az a tevékenység, amit végezzenek. Köszönjük hát meg nekik, hogy sokáig és sokat tettek a daganatos betegekért, s reméljük, hogy betegeink mihamarabb megtalálják gondozásuk korszerű munkahelyeit, s a gondozók munkatársai az egészségügyben - talán kicsit más területen - továbbra is végzik majd áldozatos munkájukat.
Forrás: Pándy Kálmán Megyei Kórház - Klinikai Onkológia és Sugárterápiás Osztály - dr. Pikó Béla osztályvezető főorvos
Békés Megyei Önkormányzat - MCOnet
Szóljon hozzá a fórumon!: Az onkológiai gondozás folytatódik!
