Áldott legyen emlékük!

A Gyulán székelő Békésvármegyei Múzeum ugyancsak nagy becsben tartotta a ’48-as relikviákat. Domokos János tanító és múzeumőr időről időre részletesen beszámolt a régészeti leletek, néprajzi eszközök, valamint a szabadságharc korát idéző emléktárgyak gyarapodásáról.

Ötforintos Kossuth-bankó (1848)

A helybeliek általában 1848–1849-ben vert vagy nyomtatott fizetőeszközöket, Kossuth-bankókat adományoztak, de muzeális értékűnek tekintették és megbecsüléssel őrizték a vértanúhalált szenvedett gr. Batthyány Lajos koporsójából származó fadarabot is.

A múzeum gyarapodási naplójába 1901-ben vezettek be egy állatorvosi diplomát. A Kloibert Albin gyulai asztalos által átadott oklevelet Herberth Ferenc nevére állították ki. A dokumentum értékét nagyban növelte az a tény, hogy egykori tulajdonosa a szabadságharc egyik gyulai áldozata volt. Domokos János kegyelettel jegyezte fel a gyarapodás mellé: "Herberth Ferenc az 1849. évi febr. 9-én vívott aradi utcai harcban, mint honvéd, a lábán megsebesült, és a hidegben sebe megüszkösödött; öccse, Herberth Alajos, ki bátyjától nem messze, egy kapu mélyedésében harcolt a rácokkal, délután 4 órakor felszedte Ferencet, sebét bekötöztette, és Gyulára szállíttatta szekéren, de – mint említém – a seb elmérgesedett és Ferenc egypár nap múlva meghalt. Áldott legyen mindkettőnek emléke! Nagy hősök voltak.”

A két fivér szülei Herberth József gyulai kerékgyártómester és Valner Anna voltak. Ferenc 1818-ban született, a kovácsmesterséget tanulta ki, majd baromorvosi diplomát is szerzett. 1843-ban szülővárosában vette feleségül az ugyancsak helybeli kerékgyártó, Exner Márton árváját, Annát. Herberth Ferenc hat évvel később, 1849. február 16-án halt bele Aradon szerzett sérüléseibe. Neve után „ágyúlövés okozta seb” megjegyzést írt a halotti anyakönyvbe Rázel József plébános.

Bővebben: http://www.gyulaihirlap.hu/index.fcgi?rx=&item=&akadaly=&nyelv=hu&menuparam_8=4025&menuparam_24=6

Forrás: Békés Megyei Levéltár