Pedagógusportré: A Hunyadi szabad utat enged a jó törekvéseknek
Szerencsés párosítás, amikor munkánk és hobbink ötvöződik, azaz a napi kötelező nyolc óra után olyan kedvtelésnek hódolunk, mely segíthet munkahelyi feladatainkban. Cikksorozatunkban a megyei fenntartású, mezőkovácsházi székhelyű Hunyadi János Közoktatási Intézmény Mezőkovácsházi Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény tanárait kérdezzük arról, hogyan fonódik össze e két szál munkájukban. Első interjúalanyunk Kovács Tibor, a középiskola rajztanára, aki saját kiállítást is tervez Mezőkovácsházán.
– Hogyan vált életed meghatározó részévé a rajzolás, a festés?
– Gyerekkoromban első rajzaimat olykor a falon grafittal készítettem, de ennyiben le is zárult életemben a „grafiti-korszak”. Általános iskolában sok versenyen, rajzpályázaton vettem részt, az egyik szobromat még a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban is kiállították. A középiskolában már több volt a rajz a füzetemben, mint a vázlat, s ezt a szüleim nem díjazták… Azért még így is folyamatosan tanulmányoztam, memorizáltam a környezetemet, majd 17 évesen jelentkeztem egy szombati szakkörre, ahol a grafikától kezdve a festészeten át a szobrászatig bármit tanulhattam, ami csak érdekelt. Az itt kapott biztatás indított el a pályán, ekkor döntöttem el, hogy tanítani akarom a rajzot.
A Firenzei Dóm makettje és építője, Kovács Tibor a diákokkal
– A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán végeztél. Ekkor alakult ki a saját stílusod is?
– Igen, ebben az időszakban rengeteg festményem, rajzom született és ekkor alakult ki a saját kézjegyem. Többnyire csendéletet és tájképeket festek a vásznaimra, igyekszem a lényeget megragadni színekben és formákban egyaránt. Egy-egy grafikám, festményem megjelent már, most pedig arra törekszem, hogy egyensúlyba hozzam az önálló alkotómunkámat az iskolai tevékenységekkel. 2008-ban, a főiskola elvégzése után kerültem a Hunyadiba, aminek nagyon örülök, mert itt végre megvalósíthatom céljaimat, és átadhatom a tudásomat, a rajz művészetét és szeretetét a diákoknak. Ezért jelenleg erre koncentrálok, egyszer azonban elkészül az első önálló kiállításom is.
A tanár úr elkészült festményeit mutatja
– Tehetségedet ezek szerint nemcsak az iskolán kívül tudod kamatoztatni. Hogyan használod fel mindezt a munkád során?
– Csak hogy néhányat említsek, például művészettörténeti feladatgyűjteményt készítek a diákoknak, maketteket gyártok, melyek kiválóan alkalmasak szemléltetésre. Legutóbb a firenzei székesegyházat „építettem” fel nekik. Rengeteg tervem van még a jövőre vonatkozóan, a diákok közreműködésével számos projekt megvalósításán dolgozom. Szerencsére egy olyan iskolában, amely szabad utat enged ezek megvalósításához, és támogat törekvéseimben.
Forrás: Pallagi Csilla, Hunyadi János Közoktatási Intézmény, Mezőkovácsháza
Fotó: Szabó Ákos
